Ha szervezetünk működésében zavar támad, azaz megbetegszik, a nem kívánt állapot megszüntetése, valamint a súlyosabb következmények elkerülése érdekében akár magunk, akár kezelőorvosunk javaslatára általában gyógyszeres kezelést hívunk segítségül. Nem mindegy azonban, hogy az adott betegség kezelésére a kérdéses beteg esetében melyik gyógyszerre esik a választás.  

Ugyanis csak a készítmény hatásosságával és biztonságosságával kapcsolatos valamennyi adat birtokában lehet a legalkalmasabb gyógyszert kiválasztani. Ehhez a készítmény előállítójaként és forgalmazójaként szükségünk van annak alkalmazásával kapcsolatos valamennyi információra, így a biztonsági adatok folyamatos gyűjtésére, követésére és értékelésére, így lehet hozzájárulni a betegek számára a leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelés kiválasztásához. Minél több mellékhatás-bejelentés érkezik, annál több specifikus adat áll rendelkezésünkre, és annál pontosabban tudjuk meghatározni az adott készítmény előny-kockázati profilját. Így érhetjük el, hogy az egészségügyi szakember a megfelelő betegnek, a megfelelő időben, a megfelelő módon és adagban a megfelelő medicinát írja fel.
Elsősorban tudatosítanunk kell minden érintett fél számára, hogy a gyógyszereknek igenis lehetnek mellékhatásai, melyekről szükséges minél pontosabb tájékoztatást adni, illetve minél alaposabban tájékozódni. Másrészt nem elegendő a mellékhatások felismerése, a nem kívánt következményeket és tüneteket jelenteni kell, a páciensnek a kezelőorvosa, az orvosnak pedig az illetékes hatóság felé. A medicina mellékhatásainak kialakulása, illetve a gyógyszerszedéssel öszszefüggő lehetséges kockázatok minimalizálása a beteg, a készítményt felíró orvos, a forgalmazó és a hatóság közös érdeke.

Nemzetközi statisztikai adatok alapján Nyugat-Európában évente átlagosan egymillió lakosonként 200–250 gyógyszermellékhatást jelentenek be. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente 2–5 ezer bejelentésnek kellene beérkeznie az egészségügyi hatósághoz, az Országos Gyógyszerészeti Intézethez. Ehhez képest évente átlagosan 700-800 bejelentést regisztrálnak.
Ez jelentősen alacsonyabb az európai átlagnál, és ahhoz az adathoz viszonyítva is, hogy a kórházi felvételek egyötöde gyógyszermellékhatások miatt következik be. A kórházi kezelések során a páciensek mintegy öt százaléka tapasztal valamilyen mellékhatást. Az Európai Unióban az ötödik leggyakoribb halálok a gyógyszermellékhatás miatti elhalálozás. (Ebből is látszik, hogy teendő van bőven.)
A biztonságos alkalmazást befolyásoló tényezők optimalizálása összetett folyamat, ezért kiindulópontként szükséges a hazai gyógyszerhasználati szokások és mellékhatás-bejelentések megismerése és feltérképezése.

A sanofi-aventis/Chinoin kérdőíves felmérés formájában az országban elsőként gyűjtött széles körben adatokat a hazai orvosok farmakovigilanciával kapcsolatos ismereteiről, szemléletéről és gyakorlatáról. A kutatás 1029 orvost érintett, köztük többek között belgyógyászokat, háziorvosokat, kardiológusokat, neurológusokat, pszichiátereket, pulmonológusokat és reumatológusokat. Bár a megkérdezett orvosok döntő többségével a praxisa során már előfordult, hogy az általa javasolt, felírt gyógyszer valamilyen mellékhatást okozott a betegeinél, a jelentési hajlandóságuk azonban alacsony. Akármennyire is meglepő, az orvosok 50–80 százaléka még sosem jelentett be gyógyszermellékhatást, annak ellenére, hogy a bejelentés bizonyos esetekben kötelező. Még a legelkötelezettebbnek számító reumatológusok esetében is csak az orvosok kevesebb mint fele tett valaha is bejelentést.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!

Forrás: VG