Történetünk

A krónikás számos lehetőség közül választhat, amikor egy szervezet, egy társaság, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó fennállásának történetét kívánja megörökíteni. Így van ez a jelen esetben is. A legkézenfekvőbb megoldást a kronológiai sorrend kínálja, de ebben az esetben a rögzítendő időszak történései tematikailag elkülönülnek egymástól, ami jelentősen megnehezít(het)i az egyes részterületek iránt érdeklődők és azt mélyebben elemezni kívánó szakemberek dolgát. Követhető megoldásnak kínálkozik a Társaság életében meghatározó személyekhez rendelt történések elemzés nélküli leírása, vagy igényesebb esetben a megtörtént gyógyszerész-szakmai eseményeknek az adott társadalomtörténeti viszonyok közé helyezése és az összefüggések feltárásával történő elemzése. Természetesen figyelembe vehető szempont, hogy az összefoglaló milyen alkalomból készül, valamint az, hogy milyen előzményekkel, milyen - a Társaság működését érintő - korábbi munkákkal, elemzésekkel rendelkezünk.

Tartalomjegyzék:

A lehetséges változatok közül a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elmúlt 80 évének (az 1924-ben történt megalapítás és a 2004-ben megrendezendő tisztújító küldöttközgyűlés közötti időszak) történetét úgy kívánom összefoglalni, hogy az a Társaság alapvető tevékenységeit a történések időrendjében tartalmazza. E dolgozat a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság 80. éves fennállása alkalmából rendezendő ünnepi megemlékezésre készül, így nem célja a működés részletes elemzése, az összefüggések vizsgálata, mint ahogy nem célja a minden részletre kiterjedő teljességre való törekvés sem. Ez utóbbi már csak azért sem lehet cél, mert a Társaság történetét három kötetben (“A Magyar Gyógyszerészeti Társaság története 1924-1974, 1975-1989, 1990-l999 között”címmel) dr. Zalai Károly, a Társaság korábbi elnöke megírta, valamint a Társaság mindenkori lapja(i) (jelenleg a “Gyógyszerészet”), részletes tájékoztatást adtak és adnak a Társaságban zajló eseményekről. Többek között e munkák alapján készítettem el az itt olvasható dolgozatot.

Itt, elöljáróban említem, hogy a dolgozatban a Társaság megnevezésére végig a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnevezést alkalmazom, függetlenül attól, hogy az adott időszakban más elnevezéssel szerepelt. Természetesen egyértelmű, hogy az egyes korokban Társaságunk milyen hivatalos elnevezéssel szerepelt, a névváltozások okairól pedig beszámolok.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Előzmények, a Társaság megalakulása

Az I. Világháborút követően, más-más kiindulópontból, többen érezték szükségességét egy, a gyógyszerészet egészét összefogó egyesület megalakításának. Dr. Horváth Jenő jegyző az okot a következőképpen fogalmazza meg: “Nyugtalanító, majd megdöbbentő jelenséggé vált már régebbi idő óta, hogy a pályánkon lábrakapó merkantilizmus mind nagyobb rést ütött a gyógyszerészetet egykor körülvevő és védő tudományosság és ethika bástyáján és e mindjobban bővülő résen áttűnőben volt kari tekintélyünk.”. Dr. Lipták Pál a tudomány gyakorlását tartotta kiemelendőnek: a háborút követően “…mindnyájan éreztük, hogy az utóbbi években sokat mulasztottunk, ismét felébredt bennünk a tudomány iránti vágy és szükségét éreztük annak, hogy tudásunkat fejlesszük. Ezt olyképpen véltük elérhetonek, hogy néhányan, akik a gyógyszerészeti tudományokkal foglalkoztunk, összeálltunk, egymást tanítjuk és egymásnak ismereteit kiegészítjük.”. Dr. Lipták Pál e cél érdekében 1921-ben megalapította a Gyógyszerész Oktatók Baráti Köré-t, amely kör tagjai a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság megalakulásáig több mint 80 előadást tartottak.

Végül is dr. Deér Endre vetette fel egy tudományos egyesület alapításának eszméjét, amely “egyesület volna hivatva, hogy a gyógyszerészetben egyre nagyobb tért foglaló merkantilizmust a legszükségesebb mértékre csökkentse és helyébe hivatásunk tudományos felfogását állítsa, amelybol rendünk megbecsülése fakad.”. Ezt követően a 25-30 főből álló társaság 1922. november 24-én megalapította a Gyógyszerészet Baráti Köré-t.

1923-ban egy belügyminiszteri rendelet a Gyógyszerészet Baráti Körének is kötelezővé tette alapszabály megalkotását, amely alapszabályban (a magyar és a tudományos jelleg hangsúlyozására) a Baráti Kör neve Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnevezésre változott. Az alapszabályt 1924. szeptember 20-án hagyta jóvá a belügyminiszter, így ezt az időpontot tekintjük Társaságunk hivatalos megalakulásának.

Az alapszabály a Társaság működésének célját az alábbiakban határozza meg: “A magyar gyógyszerészi erkölcsök öregbítése érdekében a természettudományok szeretetének ápolása, a gyógyszerészeti tudományok művelése, a hazai gyógyszerészet történetének tanulmányozása, a gyógyszerészi gyakorlatnak tudományos alapon való kiépítése és a gyógyszerészifjúságnak támogatása mindazon törekvéseiben, melyek a haza és a hivatás iránt való odaadó szeretet növelésére alkalmasak.”.

A Társaság megalakulását tehát három előzmény segítette elő:
1. Dr. Deér Endre felhívása,
2. a dr. Deér Endre által életre hívott Gyógyszerészek Baráti Köre,
3. a dr. Lipták Pál által szervezett Gyógyszerész Oktatók Baráti Köre.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság hivatalosan az alapszabály jóváhagyásával megalakult és első elnöke dr. Mágócsy-Dietz Sándor ny. r. tanár lett. A Társaság alapítása határkövet jelentett a magyar gyógyszerészet, a magyar gyógyszerészeti tudomány történetében, hiszen ez volt az első, kifejezetten a gyógyszerészeti tudományok művelését célul tűző társulás.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A Társaság szervezetében történt változások

A II. Világháborút követően történt jelentős politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági változások a gyógyszerészetet sem kímélték. A gyógyszeripart, gyógyszer-nagykereskedelmet, majd 1950-ben a gyógyszertárakat is államosították, merőben új és igen nehéz helyzetet teremtve a magyar gyógyszerészetben. A változások a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságot sem hagyták érintetlenül. Annak ellenére, hogy a Társaság 1949-ben megtartott rendkívüli közgyulésén elhangzott, hogy “a népi demokráciánkban, népi köztársaságunkban, amely a szocialista társadalmi rend felé halad, az ún. 'egyesületi élet’ idejét múlt társadalmi forma”, a szakma vezetőinek többsége számára nyilvánvalók voltak a változásokat kierőszakoló igazi okok.

Az események folyományaként az 1949-es tisztújító közgyűlés kimondta, hogy a Gyógyszerésztudományi Társaság önként csatlakozik az Orvos-Természettudományi Egyesületek Szövetségéhez. Ezzel elvileg kimondták azt is, hogy a Társaság a jövőt illetően az Orvos-Egészségügyi Szakszervezethez tartozik, amelynek keretében a közeljövőben létrehozzák a Gyógyszerészi Szakcsoportot.

Az előzőeket dr. Végh Antal a Társaság főtitkára a következőkben terjesztette a közgyűlés elé: “Tisztelt Rendkívüli Közgyűlés! … tisztelettel terjesztem a Rendkívüli Közgyűlés elé a vezető testület … határozatát, amely szerint javasolja, hogy a Gyógyszerésztudományi Társaság mondja ki, hogy amint az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet kebelén belül a Gyógyszerész Szakcsoport megalakult, feloszlik és jogutódjának mind szellemi, mind anyagi téren ezt a Szakcsoportot tekinti.”. Végül a Gyógyszerész Szakcsoport 1951. május 17-én - két évvel a megalakulás kimondását követően - jött létre. A Szakcsoport elnöke Ligeti Viktorlett. 1954-ben dr. Végh Antalt választották meg elnökké.

A megalakult Szakcsoport - a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság céljait követve - első és legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy az ország gyógyszerészeinek továbbképzését országos mértékben megszervezze és megindítsa. A Szakcsoport egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy megalakultak a megyei szervezetek, majd 1961-ben a fővárosi, 1964-ben a Pest Megyei Szervezet, azért nem korábban, mivel a Budapesten működő országos szervezet egyben összefogta a főváros és Pest megye területén dolgozó gyógyszerészeket is.

1964-ben vált időszerűvé a továbbképzés tudományáganként, szakosztályonként való továbbvitele. Dr. Végh Antal elnök öt szakosztály (analitikai kémiai, gyógyszer-technológiai, gyógynövény, gyógyszerkutatási és szervezési) megalakítását javasolja a közgyűlés küldötteinek, amit el is fogadnak. A Szakcsoport a továbbiakban az előzőekben említett 5 szakosztályba tagoltan végezte munkáját. (A hatodik szakosztály, a Gyógyszerésztörténeti Szakosztály, 1968-ban a soproni patikamúzeum felavatása kapcsán rendezett gyógyszerésztörténeti ülésszakon alakult meg. Ugyanebben az évben alakult meg a Gyógyszeripari Szervezet, majd 1973-ban a Kórházi Gyógyszerészeti Szervezet, 1988-ban az Ifjúsági Szervezet).

A tudományos élet fejlődése, a társasági kapcsolatok széleskörű kialakulása új szervezeti formát igényelt. A szervezeti forma változtatását indokolta az a tény is, hogy kiszélesedtek nemzetközi kapcsolataink. Dr. Bayer István főtitkár az 1964-es főtitkári beszámolójában megemlíti, hogy miközben kiszélesedtek nemzetközi kapcsolataink, hiány, hogy Magyarország nem tagja a FIP-nek és ez nehezíti a munkát: “A Szakcsoport elnevezés nem megfelelő ahhoz, hogy a külföldi partnerek ez alatt egy tudományos társaságot értsenek. Magyarország a FIP munkájában részt kíván venni.”

Az új szervezeti forma megvalósítására 1966-ban került sor, amikor az Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnökségével egyetértésben hozzájárult az önálló orvostudományi társaságok és egyesületek megalakításához, ill. ezek önkéntes társulásán alapuló szövetségének, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) létrehozásához. A MOTESZ célja, hogy előrevigye az orvos- és gyógyszerésztudomány fejlesztését, az egészségügy színvonalának emelését. A Szakcsoport vezetőségének 1966 márciusában tartott ülése kimondta az eddigi szervezeti forma megszűnését, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság megalakulását. A Társaság megalakulásával egyidejűleg kidolgozott alapszabályát az egészségügyi miniszter 1966 áprilisában fogadta el.

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság, a maga több mint 4700 fős tagságával, a MOTESZ legnagyobb taglétszámú szervezete volt.

Társaságunk, a vezetőség 1993. júniusi határozata értelmében, 1994. január elsejei hatállyal kilépett a MOTESZ kötelékéből. Elhatározásunkat a MOTESZ elnöke Berentey György professzor 1993 októberében jelentette a MOTESZ Szövetségi Tanácsának azzal, hogy megértve az indítékainkat, a jövőre nézve együttműködést ajánl fel Társaságunknak. Az elválás mindkét fél számára sok előnyt nyújtott. A MOTESZ egységes, az orvosi szakokat képviselő jelentős szervezetként, a nemzetközi szervezetekhez jobban illeszkedő módon működhet, az MGYT pedig önálló, a MOTESZ-szel egyenrangú szervezetként képviselheti itthon és külföldön a gyógyszerészi érdekeket. A két szervezet elnöke együttműködési megállapodást írt alá.

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság a 2003. november 29-i küldöttközgyűlésén, dr. Vincze Zoltán, Társaságunk elnökének javaslatára, az elnökség és a küldöttközgyűlés egyhangú támogatásával, alapszabály módosítással visszavette az 1924-es alapításkor kapott megnevezését, így 2004. január 1-től ismét Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság néven, de lényegét tekintve változatlan célkitűzéssel folytatja munkáját. Ennek bizonyítékául álljon itt az új alapszabályban megfogalmazott cél: “Elősegíti a gyógyszerészet, ezen belül különösen a tudomány, az oktatás, a továbbképzés és az egészségügyi ellátás szakmai feltételrendszerének fejlesztését, szorgalmazza a tagok tudományos ismereteinek bővítését, közreműködik a gyógyszerészet szakmai és etikai érdekvédelmében, előmozdítja a gyógyszerészek társadalmi megbecsülését, hozzájárul a gyógyszerészeti tudományok, gyakorlat és a képzés összhangjának fejlesztéséhez és együttműködik a szakma tudománypolitikai céljainak megvalósításában.”

Vissza a tartalomjegyzékhez

A Társaság elnöksége

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elmúlt 80 év alatti tisztségviseloit (elnökök, alelnökök és főtitkárok) az I. táblázat tartalmazza.

Tudományos és továbbképző tevékenység

A Társaság alapszabályából adódó legfőbb célja mindig a gyógyszerészeti tudományok művelése és a továbbképzés szervezése, lebonyolítása volt. Ezt a célt szolgálták a különböző tudományos és továbbképző előadóülések.

A dr. Lipták Pál által alapított Gyógyszerész Oktatók Baráti Köré-nek (amely, mint láttuk igen jelentos szerepet játszott a Társaság megalakulásában) éppen ez, a tudomány iránti vágy, a meglévő tudás előadóüléseken történő fejlesztése volt alapvető célja.

A Társaság megalakulását követően az előadások a gyógyszerismeret, a gyógyszerészi kémia, gyógyszertan, gyógyszerészet és a gyógyszerésztörténelem témakörökben hangzottak el. A szakosztályok megalakulását követően ezek a továbbképző előadások túlnyomó részben a szakosztályok rendezésében zajlottak igen jelentos részvétellel és magas tudományos színvonalon. 1947-ben a Társaság akkori elnöke dr. Széki Tibor a továbbképzésekről a következőképpen számolt be: “A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság 1934-1940 között 14 továbbképző eloadássorozatot rendezett, amelyen részt vett 1038 gyógyszerész. Részükre 657 óra elméleti, ill. gyakorlati oktatást nyújtott 123 előadó. A továbbképző tanfolyamok iránt megnyilvánult állandó érdeklődés a 30-as évek vége felé arra indította a Gyógyszerésztudományi Társaságot, hogy a tanfolyamok állandósításának és folyamatosságának biztosítása, nemkülönben azok jelentőségének növelése céljából a vallás és közoktatásügyi miniszterhez forduljon a továbbképzés ügyének intézményessé tétele végett. A magyar gyógyszerészképzés megreformálásának terén halhatatlan érdemeket szerzett Mozsonyi Sándorprofesszor, fáradhatatlan agilitása és szervezőképessége ezen a téren is döntően befolyásolta az események gyors és sikeres kifejlődését. Az 1939. év május havában megjelent az a miniszteri rendelet, amely Budapest székhellyel felállította a hivatalos jellegű Gyógyszerészi Továbbképzési Központi Bizottságot”.

A II. Világháborút követően a tudományos és továbbképző előadások két évig szüneteltek, de 1946-ban újult erővel és igen nagy lelkesedéssel indította útjára a Társaság elnöksége. Széki elnök az újrakezdés első előadóülésén abbéli reményének adott hangot, hogy a Társaságnak a tudományos és továbbképző előadások terén sikerülni fog azt az elismerésre méltó munkát folytatni, amit a múltban végzett. Jelentős esemény volt az 1948 októberében rendezett Centenáris Gyógyszerész Hét, amely a gyógyszerészet háborút követő első jelentős tudományos megjelenése volt. Dr. Végh Antal a Társaság akkori főtitkára az eseményt a következő szavakkal értékelte a Társaság 1949-ben tartott közgyűlésén: “Mindössze 9 előadást tartottunk az elmúlt évad folyamán, a tizedikért azonban bőségesen kárpótolt a nagysikerű Centenáris Hét előadássorozata ... az egész magyar gyógyszerész-társadalom összefogásának ünnepélyes megnyilvánulása volt ez, amelyben a Gyógyszerésztudományi Társaság eredményesen működött közre.”

A Gyógyszerész Szakcsoport 1951. évi megalakulását követően a tudományos és továbbképző előadások a fővároson kívül egyre több megyére terjedtek ki, 1954-ben már 10 megyei szakcsoport alakult és rendez továbbképző előadóüléseket. Az országszerte kiterebélyesedő gyógyszerész-továbbképzés adatai igen meggyőzően mutatják a fejlődést. Míg 1951-ben 12 továbbképző előadást tartottak, addig ez a szám 1961-ben 210-re módosult, 1967 és 1968-ban, két év alatt, pedig már 689 publikációs továbbképző előadásról számolt be a szaksajtó. 1982-85 között megyei szervezeteink 977, 1991-1996 között 1123 továbbképző előadást tartottak. 2001-2004 között a Társaság által szervezett pontszerző továbbképző előadások száma: 240 (97 helyszínen), a résztvevők száma pedig 5871 fő volt. (A megyei szervezeteink által önállóan rendezett tudományos és továbbképző előadóülések száma több százra tehető.)

Jelentős, komolytudományos értékkel bíró kongresszus rendezésére a Társaság első ízben csak 1954-ben (I. Gyógyszerész Nagygyűlés, résztvevők száma 300, előadások száma 12) vállalkozhatott, de ezt követően 3-5 évenként egyre sikeresebb, nemzetközi érdeklődést is kiváltó kongresszusokkal jelentkezett. Az 1963-ban rendezett IV. Gyógyszerész Nagygyűlés és Winkler Centenáriumon már 81 előadás hangzott el 800 résztvevő előtt. A Gyógyszerész Nagygyűlések 1969-tol Congressus Pharmaceuticus Hungaricus elnevezéssel jelentkeztek. Az 1974-ben rendezett VI. Congressus Pharmaceuticus Hungaricus résztvevőinek száma 1200 fő, az elhangzott előadások száma pedig meghaladta a 250-et. Az 1988-ban FIP védnökséggel rendezett VIII. Congressus Pharmaceuticus Hungaricus rendezvényünkön a magyar kollégák mellett, 21 országból 240 szakember vett részt. Jelentős sikerrel zárult a 2003-ban nemzetközi részvétellel rendezett XII. Congressus Pharmaceuticus Hungaricus is, amelyen az 1264 regisztrált résztvevő 18 szekcióban 82 előadást hallgathatott, illetve 122 posztert tekinthetett meg.

A kongresszusokon kívül tudományos szempontból igen jelentős szerepet játszanak az egyes szakosztályok az általuk meghatározott időközönként (általában két évenként) rendezett konferenciákkal, szimpóziumokkal, kollokviumokkal. Az egy-egy tudományággal foglalkozó rendezvények száma fokozatosan növekedett, amely rendezvényeket az egyes szakosztályok, szervezetek irányítják és bonyolítják le. Az utóbbi évben a szakosztályok konferencia-rendezéséhez a Társaság tikársága nyújt sokirányú segítséget.

Amennyiben csak a szakosztályok, valamint a Gyógyszeripari és a Kórházi Szervezet által önállóan szervezett országos tudományos rendezvényeket vesszük figyelembe, ezek száma (a szakosztályok 1964-es megalakulása óta) több mint 350, ami éves átlagban 10 eseményt jelez. 2000 és 2004 között 59 rendezvényen közel 6000 kolléga vett részt.

Vissza a tartalomjegyzékhez

FIP Kongresszus Budapesten

Külön kell szólni az 1984-ben Budapesten rendezett FIP Kongresszusról, amely igen jelentős esemény volt Társaságunk életében. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság és a FIP kapcsolata hagyományosan jónak mondható. Képviselőink, számos feladatot kaptak és vállaltak a Szövetség életében. Elsősorban Társaságunk vezetoinek aktivitása, a Társaság nemzetközileg is elismert tevékenysége tette lehetővé, hogy a FIP 1984. évi kongresszusát Budapesten rendezze.

A FIP 44. Nemzetközi Tudományos Kongresszusát 1984. szeptember 3-7. között rendezték Budapesten. Az öt világrész 53 országából több mint 2200 vendéget köszönthettünk. Az ünnepi megnyitó ülésen a kormány magas szinten képviseltette magát. Részt vettek: dr. Trautmann Rezső az Elnöki Tanács elnöke, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, dr. Kapolyi László ipari miniszter, dr. Szentágothai Jánosprofesszor az MTA elnöke és számos magas rangú személyiség. A megjelenteket Társaságunk elnöke, dr. Nikolics Károly üdvözölte, majd Trautmann Rezső és André Bedat, a FIP elnöke köszöntötte a kongresszusi résztvevőket.

A kongresszus nyitó plenáris előadását, nagy elismerést kiváltva, dr. Szentágothai János professzor tartotta “Az agyi peptidek”címmel.

A kongresszus programjában kiemelkedő és nagy érdeklődést kiváltó esemény volt a “Gyógyszerész Nagygyűlés”, amely előterjesztette a FIP elnöksége által jóváhagyott “deklarációt”, amely a FIP és a világ gyógyszerészetének történetébe, mint a “Budapesti Deklaráció”vonult be.

A “Budapesti Deklaráció”többek között kimondja:
“- A gyógyszereket és gyógyászati termékeket ne tekintsék közönséges kereskedelmi árunak, azok ennél sokkal komplexebbek, az egészségügy fontos részét képezik.

- Csak a szakemberek rendelkeznek a gyógyszerekre és gyógyászati termékekre, azok összetételére, elkészítésére, kezelésére, elosztására, hatására, mellékhatásaira, a gyógyszer-gyógyszer és gyógyszer-étel kölcsönhatásokra stb. vonatkozó ismeretekkel. Kizárólag ilyen szakemberek alkalmasak arra, hogy megfelelő információt és tanácsot adjanak a betegnek, aki a gyógyszereket receptre megkapja, vagy saját elképzelése szerint szerzi be.

- A gyógyszerészek azok a szakemberek, akik a szükséges ismeretek birtokában vannak a gyógyszereket és gyógyászati termékeket illetően, tudásukat állandóan növelik szakmai gyakorlatukkal és ismereteik naprakészen tartásával.

Következésképpen a FIP emlékeztetni kívánja a kormányzati és nem kormányzati, nemzeti és nemzetközi szervezeteket, hogy saját érdekük és társadalmi érdek volna egyaránt, hogy - amennyiben felkérést kapnak gyógyszereket és gyógyászati termékeket érintő kérdések megoldására - vonják be a gyógyszerészeket, valamint szakmai szervezeteiket és konzultáljanak velük.”

A budapesti FIP Kongresszus, mind szakmai, tudományos, mind pedig a kiválóan szervezett kulturális programjaival méltán hagyott maradandó emléket a résztvevőkben. Húsz év távlatából még ma is sokan említik, hogy milyen jól érezték magukat a csodás Budapesten és az igen kiválóan szervezett kongresszuson. Köszönet ezért a dr. Nikolics Károly elnök irányította 22 tagú rendező bizottságnak.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Rozsnyay Mátyás Emlékverseny

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság egyik legféltettebb rendezvénye, a fiatal gyakorló gyógyszerészek tudományos fóruma a Rozsnyay Mátyás Emlékverseny. Rozsnyay is gyakorló gyógyszerészként kezdte tudományos pályafutását, amelynek első kiemelkedő jelentoségű eredménye az íztelen kinin előállítása volt. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1869. évi Vándorgyűlésén ő nyerte el azt a pályázatot, amelyet az íztelen kinin előállítására írtak ki. Rozsnyay Mátyás a fiatal gyógyszerészek példaképe, aki megmutatta, hogyan lehet tudással és szorgalommal, a gyógyszertári adottságok mellett végzett kutatómunkával tudományos eredményeket elérni. A pályakezdő fiatalokat ösztönözte a gyógyszerészi pálya szeretetére, a tudományokban való elmélyülésre. Bizonyítéka ennek az a 100 forintos pályadíj, amelyet a gyógyszerész-gyakornokok számára a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület 1886. évi közgyűlésén tűzött ki, amely a Rozsnyay versenyek indulásának tekinthető.

A Rozsnyay Emlékverseny - elsősorban a háborúk következményeként - többször is szünetelni kényszerült, de lelkes, hivatásunkat magas hőfokon végző kollégáink újra és újra életre keltették. Az egyes újrakezdések némi változást jelentettek az előzőekhez képest, de alapeszméjét, nevezetesen, hogy ez a rendezvény elsősorban a gyakorló ifjú gyógyszerészek részére alapíttatott, soha nem veszítette el. A jelenleg működő és ez évben sorrendben XXXIX. Rozsnyay Mátyás Emlékverseny, dr. Ragettli János fogyógyszerész kezdeményezésére indult 1965-ben, három megye közreműködésével. A résztvevő megyék száma egyre növekedett és 1972-ben a versenyt már a 19 megye és a főváros részvételével tartották meg. Később a versenybe bekapcsolódott a Kórházi Gyógyszerészeti Szervezet és az utóbbi években a határon túli fiatal magyar gyógyszerészek is rendszeresen megjelennek versenyelőadásokkal.

Az 1965 óta rendezett Rozsnyay Mátyás Emlékversenyek adatait a III. táblázat tartalmazza.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Clauder Ottó Emlékverseny

A Rozsnyay Mátyás nevét viselő emlékverseny elsősorban a közforgalmú gyógyszertárban (később az intézeti gyógyszerészek is csatlakoztak) dolgozó fiatalok előadói fóruma, az 1992-ben elindított Clauder Ottó Emlékverseny pedig az egyetemeken, egyéb intézetekben és a gyógyszeriparban dolgozó fiatalok számára nyújt alkalmat tudományos tevékenységük, eredményeik ismertetésére. Clauder Ottó professzor a Semmelweis Egyetem Szerves Vegytani Intézetének volt vezetője, gyógyszerész generációk által tisztelt oktatója, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnöke. Mind az oktatásban, mind a kutatásban kiváló eredményeket ért el, széles tudással rendelkező, hivatásszerető gyógyszerész volt. Ez az előadóverseny méltán őrzi emlékét. Az eddigi Clauder Ottó Emlékversenyeken több mint 130 fiatal előadó vett részt, a legjobbak (a verseny győztesei) Clauder Ottó Emlékérmet kapnak.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A Társaság nemzetközi aktivitása

A Társaság első nemzetközi kapcsolatai összefüggésben vannak Koritsánszky Ottó muködésével, aki az Országos Gyógyszerész Egyesület képviseletében már 1912-ben részt vett a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség (FIP) megalapításában. Ezt a munkáját azzal ismerték el, hogy a nemzetközi szervezet egyik alelnökévé választották. A II. Világháborút követően FIP tagságunk megszűnt, amelynek ismételt helyreállítását célzó tárgyalásokat kezdeményezett (a FIP 1964. évi amszterdami kongresszusán) a Szövetség elnökével Lázár Jenő, dr. Bayer István és dr. Nikolics Károly. Az újbóli tagfelvételre a madridi FIP kongresszuson került sor, ahol Társaságunkat dr. Végh Antal és dr. Bayer István képviselte. A kívánságunk megvalósult, Társaságunkat a Federation Internationale Pharmaceutique 1966. évi madridi közgyűlésén felvette rendes tagjai közé.

Ezt követően jelentős mértékben nőtt befolyásunk a FIP életében. Számos kollégánk töltött és tölt be vezető posztot a FIP Végrehajtó Testületében (Bureau), a FIP egyes szekcióiban (többek között dr. Tétényi Péter, dr. Bernáth Jenő, dr. Nikolics Károly, dr. Kedvessy György, dr. Tamáska Lőrinc, dr. Laszlovszky József, dr. Écsy Zoltán, dr. Samu Antal és még sokan mások), valamint a FIP különböző munkacsoportjaiban. Társaságunk tevékenységének, valamint a magyar gyógyszerészet jelentős elismerése volt, amikor 1976-ban, majd 1980-ban újabb 4 évre dr. Zalai Károlyt, illetve 1992-ben, majd 1996-ban újabb 4 évre dr. Vincze Zoltántválasztották a FIP egyik alelnökévé.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság kétoldalú nemzetközi kapcsolatai közül kiemelkedő volt a Csehszlovák, az NDK (később a Német), a Lengyel és az Osztrák Gyógyszerészeti Társasággal meglévő együttműködés. Mind a 4 országgal együttműködési szerződést kötöttünk, amely folyamatos információcserére, kongresszusokon való részvételre és tapasztalatcserére terjedt ki. A volt szocialista országok gyógyszerészeti társaságainak kapcsolatát reprezentálta a kétévenkénti elnök-főtitkári találkozó. Társaságunk mindenkori vezetése jó kapcsolatot ápolt más európai országok társaságaival is, amelynek eredményeként számos szakembert választottunk Társaságunk tiszteletbeli tagjává pl. Svájcból, Ausztriából, Finnországból, Angliából stb. A jó kétoldalú kapcsolatokat jelzi az is, hogy számos magyar szakembert választottak tiszteletbeli tagjaik sorába az előbb említett országok gyógyszerészeti társaságai.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tiszteletbeli tagjait a IV. táblázat tartalmazza.

1992 januárjában a dániai Hillerodban rendezték meg első ízben az európai országok gyógyszerészeti társaságai és a WHO Európai Regionális Irodája közös fórumát. A találkozón a szövetséget “Europharm Forum”-nak nevezték el. A Fórum megalakulásában jelentős szerepet játszott Társaságunk is. Az előkészíto munkákban dr. Lipták József vett részt. Az 1992-es alakuló ülésen megválasztották az elnökséget. Elnökké az izlandi dr. Almar Grimsont, alelnökké dr. Vincze Zoltánt választották.

Társaságunkat az Europharm Forum rendezvényein dr. Samu Antal személyében a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, mint a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság társult tagja képviselte. Az Europharm Forum tagja hazánkból jelenleg a Magyar Gyógyszerész Kamara is.

EUFEPS

1990-ben - a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság aktív közremuködésével - megalakult az Európai Gyógyszerész Társaságok Szövetsége. Hazánkat a Szövetség első elnökségében dr. Nikolics Károly képviselte. A Congressus Pharmaceuticus Hungaricus IX. keretében, 1993-ban Budapesten rendezte az EUFEPS vezetősége soron következő ülését.

Társaságunk mind az Europharm Forum, mind pedig az EUFEPS munkájában jelentos tevékenységet kifejtve igen aktív, meghatározó szerepet tölt be.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A Társaság kapcsolatai tudományos társaságokkal és az MTA-val

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság működését nem elszigetelten fejtette ki, hanem kereste a kapcsolatot a határtudományok társaságaival, a Magyar Tudományos Akadémiával. A Társaság megalakulásáig a gyógyszerészek csaknem egyedüli publikációs fóruma a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése volt. Megalakulásunkat követően Társaságunk prominens képviselőin keresztül jelentős kapcsolatokat alakítottunk ki más tudományos társaságokkal, mint pl. a MOTESZ-szel, a Magyar Kémikusok Egyesületével, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületével stb.

Társaságunk egyes tagjai bekapcsolódtak a Magyar Tudományos Akadémia munkájába is, elsősorban annak Kémiai, ill. Orvosi Osztálya munkájába. A Társaság vezetői a kezdetektől fogva szerették volna, ha a gyógyszerészeti tudományok önálló osztály megalakításával vannak jelen az Akadémián, de ez a próbálkozás 1998-ig csak részsikereket eredményezett (az Akadémia Kémiai Osztályán belül pl. megalakult a Gyógyszeranalitikai Munkabizottság, vagy az MTA és az ETT közös Gyógyszerészeti és Gyógyszerkönyvi Bizottsága stb.).

1998 márciusában a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi és Kémiai Tudományok Osztálya együttes ülésén foglalkozott a magyar gyógyszerészet, gyógyszerészeti tudomány helyzetével, akadémiai megjelenésével. Az Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya elnökének felkérésére dr. Magyar Kálmán akadémikus, az osztály alelnöke és dr. Rácz István egyetemi tanár (az általuk felkért szakértők közreműködésével) “A gyógyszerészeti tudomány helyzete”címmel vitaanyagot készített és juttatott el a két osztály valamennyi tagja részére. Az ülésen ennek az anyagnak a megvitatására került sor. Mindkét osztály pozitívan értékelte a gyógyszerészet tevékenységét, elért eredményeit és ennek alapján szükségesnek érezte reprezentációját a Magyar Tudományos Akadémia szervezetében. A két osztály együttes javaslata: az Orvosi és a Kémiai Osztályok közös bizottságaként hozzák létre az Akadémia Gyógyszerészeti Bizottságát. A Bizottság első elnökedr. Rácz István egyetemi tanár lett. Jelenleg az elnöki tisztet dr. Fülöp Ferenc egyetemi tanár látja el.

A Magyar Tudományos Akadémiának voltak gyógyszerész végzettségű tagjai (Cholnoky László, Schulek Elemér, Burger Kálmán) és jelenleg is van dr. Tóth Klára és dr. Nyiredy Szabolcs személyében.

A külföldi tudományos társaságok közül a már említett Nemzetközi Gyógyszerész Szövetségen, Europharm Forumon, EUFEPS-en kívül, jó kapcsolatokkal rendelkezünk a Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társasággal (IGGP) is, amelynek elnöki tisztét Zalai professzor 8 éven át töltötte be.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság vezetőinek, vezetőségének programjai
(A Társaság elnökeinek, illetve elnökségének programjai)

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tevékenysége jelentős mértékben függ annak elnökétől, elnökségétől. Ezért érdemes röviden áttekinteni az elmúlt 80 év elnökségi, ill. elnöki programjait azt remélve, hogy ezzel az adott kor, a gyógyszerészek legjelentősebb gondjaira, megoldásra váró feladataira kapunk választ.

A megalakulás

Az induláskor, mint ahogyan ezt láttuk, a gyógyszerészeket az egyre inkább lábra kapó merkantilizmus veszélye izgatta, másrészt az a mindenki számára érezhető hiány, hogy nincs egy, a gyógyszerészeti tudományokkal foglalkozó szervezet. A megalapításkor megfogalmazott cél alapjául tehát e kettősség szolgált. Ez jelenik meg a Társaság első alapszabályában is, kiegészítve néhány további fontos kérdéssel, mint a “...magyar gyógyszerészi erkölcsök ápolása...”, valamint “…a gyógyszerész ifjúság támogatása…”.

1924-1949 között

A célokban lényeges változás nem következett be, az alapszabályban megfogalmazottak elsobbséget élveztek. Jelentős eredményként tarthatjuk számon azt a tényt, hogy a Társaság elnökségének (és dr. Mozsonyi Sándor professzornak) sikerült az addigi 2 éves egyetemi oktatásból (és 2 éves gyógyszertári gyakorlatból) álló egyetemi gyógyszerészképzést 4 évesre emeltetni.

1949-1954 között

A II. Világháborút követő politikai átalakulás a szellemi életet sem hagyta érintetlenül. Az 1949 szeptemberében tartott rendkívüli közgyűlésen dr. Végh Antal a Társaság főtitkára az új célokról a következőképpen szólt: “Társaságunk, amelynek megalakulása a rendszeres magyar gyógyszerészi tudományos életnek adott keretet és ezt a feladatát a körülményekhez képest sikerrel látta el … A jövő, a fejlődés vonala a szakszervezethez simul s ezért a legreálisabb és legkívánatosabb, hogy az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet támogatásával, az általa nyújtandó keretben folytassuk tovább a gyógyszerészi tudományok muvelését. A közeljövőben létrehozzák a külön Gyógyszerészi Szakcsoportot. Ennek döntő módon és elsősorban tudományos feladata lesz, de ezentúl foglalkozni fog a továbbképzéssel is és különleges gyógyszerészi problémákban hivatalosan állást foglal”.

Ekkor jelenik meg tehát először a Társaság feladatainak felsorolásában a “szakmapolitikai kérdésekkel”való foglalkozás, amelyet az alapvető célokon túl vállalni kellett az ország egyedüli gyógyszerészi szervezeteként működő Társaságnak. Ez a feladat a Magyar Gyógyszerész Kamara megalakulásáig a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság fontos területe maradt.

A Gyógyszerész Szakcsoport egyik legjelentősebb eredménye, hogy megalakultak a mai napig működő megyei szervezetek.

1954-1968 között

A Társaság alapszabálya lényegét tekintve alig változott, célja és feladatai a tudomány ápolása, a továbbképzés fontossága és a szakmai érdekképviselet köré rendeződtek.

Az egész országra kiterjedő jelentos társasági élet eredményeként az egyes tudományszakok iránti érdeklődés elmélyült. Az elnökség, a minőségi változás fontosságát hangsúlyozva, elfogadta az elnök javaslatát és öt szakosztály létrehozását határozta el. 1968-ban aztán megalakul a Gyógyszerésztörténeti Szakosztály is, így válik teljessé a jelenleg is működő szervezeti struktúra. Ekkor hozzák létre a Gyógyszeripari Szervezetet. Később csatlakozik a Kórházi Gyógyszerészeti Szervezet is, teljessé téve ezzel a Társaság szervezetenkénti tagozódását.

Ennek az időszaknak a legjelentősebb eseménye, hogy a Szakcsoportból létrejön a Magyar Gyógyszerészeti Társaság, egyelőre a MOTESZ keretén belül (1994-ben válik az MGYT önállóvá).

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság ismét a FIP tagja. Nemzetközi kapcsolataink kiszélesednek.

1968-1975 között

A Társaság elnöksége komoly erofeszítéseket tesz - az eredeti célok mellett - a gyógyszerészképzés fejlesztésére, a szakgyógyszerész-képzés bevezetésére, valamint a gyógyszerészeti tudományok önálló akadémiai osztályban megjelenő képviseletére.

1972-ben 7 szakágban megindul a szakgyógyszerész-képzés. Akadémiai képviseletünket illetően is láthatók apró jelek, a gyógyszerészképzésben - nem kis mértékben a Társaság elnökségének hatékony közreműködése által - tartalmi változások történnek. A Társaság kiadja a “Gyógyszerészeti Évkönyv”-et, amely sok hasznos adatot tartalmaz a gyógyszerészekről, egészségügyi intézményekről. A kiadvány 6 kiadást élt meg, majd 1998-tól a Magyar Gyógyszerész Kamarával és a Magángyógyszerészek Országos Szövetségével közösen “Gyógyszerészi Almanach”címmel jelenik meg.

1975-1982 között

A Társaság új elnökségének általános célja volt a dr. Végh Antal, dr. Kedvessy György, dr. Clauder Ottó volt elnökök nevével fémjelzett korszak eredményeinek továbbfejlesztése. Az új elnök, az elnökséggel és az országos vezetőséggel egyetértésben az alábbi tárgykörök vizsgálatát tűzte ki céljául.

1. A gyógyszerészeti tudomány helyzetének, képviseletének és fejlesztési lehetoségeinek vizsgálata. “Alapvető feladat, hogy a gyógyszerészeti tudományok szakosodásának korában megvizsgáljuk és meghatározzuk ... a gyógyszerészeti tudományok fogalmát, rendszerét és kapcsolatát a határtudományokkal.”

2. A gyógyszerészeti gyakorlat helyzetének és fejlesztési lehetőségeinek vizsgálata. E programponton belül kiemelkedő helyet kapott a kórházi-klinikai gyógyszerészet helyzetének vizsgálata és fejlesztésének előmozdítása.

3. A gyógyszerész- és szakgyógyszerész-képzés helyzetének vizsgálata. Ezt a munkát a két gyógyszerésztudományi kar dékánjával és professzoraival közösen kívánták végezni. A Társaság fontos állásfoglalása: “A Magyar Gyógyszerészeti Társaság halaszthatatlannak tartja a képzés reformját és azt már csak egy ötéves egyetemi képzés keretében tartja megvalósíthatónak.”Erre azonban még 10 évig várni kellett. Felmerült az a kérdés, hogy az orvostudományi egyetemek különböző karain végzettek között időszeru lenne az egyetemi doktori cím adományozásánál meglévő megkülönböztetést (nevezetesen, hogy a gyógyszerészek nem kapnak automatikusan dr.-i címet) megszüntetni. Ebben az időszakban hívta életre a Társaság az Ifjúsági Szervezetet, kifejezve az ifjúság (gyógyszerészhallgatók, pályakezdő gyógyszerészek) iránti megkülönböztetett figyelmet. A Társaság elnöksége kimondta, hogy a közforgalmú és intézeti gyógyszertárak vezetése szakgyógyszerészi feladat. (Megjegyzendő: mind a mai napig nem született hivatalos állásfoglalás arról, hogy mely gyógyszerészi posztok betöltéséhez szükséges szakgyógyszerészi képesítés!)

1982-1991 között

Két cikluson keresztül a Társaság elnöke dr. Nikolics Károly c. egyetemi tanár, aki programjának főbb vonásait az alábbiakban fejtette ki: “Munkánk során folytatni kívánjuk az előző vezetőségek haladó törekvéseit. Területünknek tekintjük a gyógyszerészet egészét, a kutatástól a betegek gyógyszerellátásáig. Foglalkozni kívánunk a tagság széles rétegeinek problémáival. Állandó kapcsolatot kívánunk fenntartani a különböző intézményekkel, szervezetekkel.”A célok között kiemelkedő szerepet szántak szakterületünk képviseletének erősítésére a Magyar Tudományos Akadémián belül. A gyógyszerészképzéssel kapcsolatban az új elnökség is fontos kérdésnek tartotta az 5 éves gyógyszerészképzés bevezetését, ami 1989-ben meg is valósult. A szakmapolitikai, érdekvédelmi kérdések fontosságát jelzi, hogy az elnökség (a Gyógyszerügyi Szervezési Szakosztályon belül) létrehozta a Szakmapolitikai Bizottságot.

Az elnökség, a gyógyszerész-továbbképzésekkel kapcsolatban fontos szerepet szánt az írásos anyagok minél nagyobb számban történő megjelentetésének. E szempontot volt hivatott szolgálni az a tény is, hogy a Gyógyszerészet c. lap oldalszám bővítési lehetőségre kapott engedélyt, valamint, hogy megjelent “A gyógyszerészeti tudomány aktuális kérdései”c. kiadvány első példánya (főszerkesztő: dr. Burger Kálmán, felelős szerkesztő: dr. Vincze Zoltán).

A Társaság elnöksége fontos feladatának tekintette a Magyar Gyógyszerész Kamara létrehozására tett előkészítő munkálatok megindítását. A felállítandó Kamara céljának és feladatainak meghatározására szervező bizottság alakult. Társaságunk közreműködött a magángyógyszertárak és a gyógyszerészi magántevékenységre vonatkozó jogszabályok kidolgozásában. Nem kis részben Társaságunk munkájának köszönhetően, 1989. július 15-én megalakult a Magyar Gyógyszerész Kamara, amelynek első elnökévé dr. Vincze Zoltánt, a Társaság főtitkárát választották.

A megalakulást követően az elnökség a feladatok MGYT és MGYK közötti felosztásáról az alábbi állásfoglalást tette: ”A jövőben az érdekképviseleti teendőket a Kamara látja el, a tudományos kérdések a Társaság feladatkörében maradnak. Természetesen a két testület szoros együttműködése biztosíthatja csupán a magyar gyógyszerészet további fejlődését.”

1991 novemberében megalakul a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (elnök dr. Mikola Bálint), amely később Társaságunk társult tagja lett.

1991-1996 között

A Társaság 1991-ben megválasztott új elnöke, dr. Szász György egyetemi tanár a választást követő első vezetőségi ülésén azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek meghatározóak a Társaság további tevékenységét illetően. “A jelen vezetőség mandátuma olyan időszakra esik, amidőn a magyar egészségügy, ezen belül a magyar gyógyszerészet olyan változásokon megy át, amelyek hosszú időre meghatározzák helyzetét, fejlődési lehetőségeit. Természetes, hogy az átmenetet, az új gyógyszertári és gyógyszerészeti berendezkedés kialakítását viták … jellemzik. … Társaságunk feladata, kötelessége, hogy ebben az átmeneti időszakban még fokozottabban őrködjék a magyar gyógyszerészet tudományos pozícióinak megőrzésén és további fejlesztésén. Naivság lenne részünkről, ha megpróbálnánk mereven szétválasztani a szakmát érintő kérdéseket egymástól, mereven szétválasztani a tudományt és a gazdasági-szervezeti kérdéseket. Ha a Társaság a magyar gyógyszerészet fejlesztését szolgáló szervezetnek vallja magát, akkor vállalnia kell az érdekeltséget valamennyi, a gyógyszerészetet érintő fontos kérdésben.”Világosan megfogalmazott célok, amelyek az adott kor szelleméhez igazítják, egészítik ki az alapszabályból adódó feladatainkat.

Ebben a ciklusban lett Társaságunk társult tagja a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete. Az elnökség “Gyógyszerészet az egészségért”alapítvány létrehozását hagyta jóvá és megkezdte tevékenységét a “Rozsnyay Alapítvány”is. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság kiválik a MOTESZ kötelékébol és gazdaságilag is önállóan folytatja munkáját.

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság és a Magyar Gyógyszerész Kamara együttműködési megállapodás keretében három témakörben dolgozik: (1) továbbképzés, (2) kórházi gyógyszerészet, (3) gyógyszertörvény. A négytagú bizottságokba 2-2 tagot delegál az MGYT és az MGYK. A bizottságok feladata, hogy közös állásfoglalást, javaslatokat dolgozzanak ki a három témakörben.

A Magyar Gyógyszerészeti Társaság aktív támogatásával létrehozott Magyar Gyógyszerész Kamara 1994-ben köztestületi rangot kapott.

1996-2004 között

A Társaság 1996-ban megválasztott új elnöksége [elnök: dr. Vincze Zoltán egyetemi tanár, főtitkár: dr. Lipták József (2000-ig), dr. Nyiredy Szabolcs (2000-tol)] az alábbi elnöki programot fogadta el: “Társaságunk alapvető célja és feladata a gyógyszerészeti tudományok ápolása, fejlesztése, a tudomány és gyakorlat egységének megteremtése, a képzés, továbbképzés és szakképzés területén jelentkező feladatok koordinálása. E célok megvalósítása érdekében olyan programot dolgoztunk ki, amely továbbfejleszti a gyógyszerészet tudományos színvonalát, korszerű szemléletet ad hivatásunknak, segíti a fiatalok nevelését.

1. Mindent meg kell tenni a gyógyszerészet társadalmi megbecsülésének és a gyógyszerészi tudományok mind teljesebb elismertetésének érdekében.

2. Emelni kell a gyógyszerészet tudományos színvonalát. Közreműködünk az egyetemi képzés kurriculumának, a szakképzések és továbbképzések tartalmi részének kidolgozásában. Megkülönböztetett figyelemmel kísérjük a Ph.D. képzés tudományos vonatkozásait.

3. Mindent megteszünk a megyei MGYT szervezetek, mint szakmai továbbképzési központok megújulásáért. A különböző területen dolgozó gyógyszerészek számára megfelelő tudományos fórumokat szervezünk.

4. Törekedni fogunk jobb szakmai informáltság elérésére, hogy a nemzetközi gyógyszerészet elméleti problémáit kollégáink megismerhessék.

5. Előkészítjük a gyógyszerészi gondozás hazai bevezetését.

6. Társaságunk közreműködik a gyógyszerészetet, a gyógyszerészeket érintő jogszabály-tervezetek véleményezésében.

7. Elő kívánjuk mozdítani a szakmai elit fejlődését. Ennek érdekében szorgalmazzuk, hogy a karokon tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy elsősorban gyógyszerészek töltsék be a rendelkezésre álló tudományos gyakornoki helyeket. Ha lehetséges, még anyagilag is támogatni kell alkalmas személyeket (ösztöndíj, alapítvány stb.).

8. El kell érni, hogy a jelenlegi merev szabályozás mellett, minden arra alkalmas kutatóhelyen és munkahelyen lehessen a minősítéshez szükséges kísérletes munkákat elkészíteni. A kritérium ne csak a témavezető személye vagy a munkahely, hanem az elkészített munka értéke és színvonala legyen.”

A Társaság segítséget nyújtott a szakmai kollégiumok létrehozásában, annak törvényi előkészítésében, az Egészségügyi Minisztérium felkérésére a WHO-val való kapcsolattartásban, a szakgyógyszerész-képzés új rendszerének kidolgozásában, a “qualified person” képzés és minősítés magyarországi megszervezésében, a tematika kidolgozásában.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság hosszú éveken át folytatott kitartó küzdelmének eredményeképpen az Akadémia Kémiai és Orvosi Osztályának közös bizottságaként megalakult a Gyógyszerészeti Bizottság. Köszönettel tartozunk ezért Társaságunk korábbi elnökeinek is (Kedvessy, Clauder, Zalai, Nikolics, Szász professzoroknak), valamint az Akadémia Kémiai Osztálya elnökének dr. Görög Sándor akadémikusnak (Társaságunk korábbi alelnökének) és dr. Magyar Kálmán akadémikusnak az Akadémia Orvosi Osztálya elnökhelyettesének.

Társaságunk életében jelentős esemény volt, hogy 2000-ben a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság megvásárolta első, önálló bérleményét és ezzel hosszú évekre megoldotta fennállása óta meglévő és sok nehézséget okozó elhelyezési problémáit.

Ebben a ciklusban indult a gyógyszerészek folyamatos kötelező továbbképzése, valamint az új rendszerű szakgyógyszerész-képzés. Társaságunk mindkét területen kulcsszerepet játszott és játszik jelenleg is. A Társaság 2003. novemberi küldöttközgyűlésén, dr. Vincze Zoltán elnök előterjesztésére, a küldöttközgyulés egyhangúlag megszavazta a Társaság névváltoztatását, visszatérést az alapításkor használt névhez, nevezetesen a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnevezéshez. Legörömtelibb eseményként kell megemlítenem, hogy megalakult a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Szenátusa.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Szenátusa

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság 2001. júniusi országos vezetoségi ülésén megalakult a Társaság szenátusa. Dr. Vincze Zoltán elnök az alábbi szavakkal köszöntötte az érintetteket. “A Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnökségének több éves álma, hogy mindazokat a kollégáinkat, akik a magyar egészségügyért, a magyar gyógyszerészetért, illetve a Magyar Gyógyszerészeti Társaságért sokat fáradoztak, de az utóbbi években kissé eltávolodtak tolünk, valamilyen formában ismét Társaságunkhoz tartozóvá tegyük. Elsősorban azért, mert jelenlétük hiányzik, másodsorban pedig azért, mert a hosszú dolgos évek során felhalmozódott tudásra, tapasztalatukra és bölcsességükre a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnökségének, vezetőségének szüksége van. ... Nagyon köszönjük munkájukat, azt, hogy munkájukat sokszor embert és tisztességet próbáló időkben is alázattal végezték, olyan időkben is, amikor a gyógyszerészi szolgálatnak alig volt becsülete, de valamennyien töretlenül dolgoztak e becsület visszaszerzéséért. Rendkívüli elszántsággal keresték azokat a lehetőségeket, amelyekkel a gyógyszerészet talpon maradását, fejlődését elősegíthették.”Az elnök a szenátusi tagságról díszes oklevelet nyújtott át a következőknek:

A Szenátus elnöksége:
Dr. Aradi Lajos , dr. Bayer István, dr. Écsy Zoltán, dr. Gábor Miklós, dr. Gergely Judith, dr. Görög Sándor, dr. Harangi György , dr. Horváth Dénes, dr. Kedvessy György , dr. Laszlovszky József, dr. Minker Emil, id. dr. Nyiredy Szabolcs , dr. Petri Gizella, Pillich Lajos, dr. Selmeczi Béla , dr. Stenszky Ernő, dr. Szász György, dr. Szendrei Kálmán, dr. Váradi József, dr. Zalai Károly.

A Szenátus tagjai:
Dr. Andrásfalvy Andrásné, dr. Bacsa György , Barcsay István, dr. Brantner Antal, dr. Czipczer Ottó, dr. Dános Béla, dr. Felföldy Sándor, dr. Fäller Károly, dr. Józsa Alajos, Kéry István , dr. Kolos Ede, dr. Kovács László , dr. Kőhegyi Imréné, Losonczy Béla , dr. Matolcsy István, dr. Mohr Tamás, dr. Pauli Péter, dr. Pávics László , dr. Pogány János, Popp Károlyné, Posgayné dr. Kovács Edit, Rákos Gyula, dr. Regdon Géza, Ruby Ernő, dr. Takács Mihály, dr. Tóth Tamás, dr. Zajta Erik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szaklapszerkesztői és -kiadói tevékenység

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság megalakulását követő évben, 1925 májusában indította első tudományos folyóiratát Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője címmel, 142 oldal terjedelemben és 200 példányban. 1931-től a lap 800, majd 1000 példányban jelent meg. Az Értesítőben publikáltak a Társaság tagjai, a gyógyszerészeti tudományok legkiválóbb hazai és külföldi képviselői. A tudományos közlemények mellett megjelentek a gyakorlat számára fontos kérdések is. 1934-ben bevezették a “Kérdés-Felelet”rovatot, majd a Zalay Dezső által vezetett recepturai tárgyú rovatot. A lap a II. Világháború miatt 1944 szeptembere és 1947 áprilisa között nem jelent meg. A lap ismételt megjelenésénél már alcímként feltüntették az Acta Pharmaceutica Hungarica elnevezést. Ennek volt köszönhető, hogy főcímként használhattuk ezt az elnevezést, amióta a Szakcsoport újból megjelentethette - most már - az Acta Pharmaceutica Hungarica-t, 1953-ban. 1949 és 1953 között (a XXIII. és XXIV. évfolyam között) négy év telt el.

1954-ben 50 példány Acta-val indult a külföldi szaklapokkal folytatott csereakció, amely részben megismertette a világot a magyar gyógyszerészi tudomány eredményeivel, részben ismertté tette a külföldi eredményeket a hazai szakemberek elott. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, a Gyógyszerésztudományi Értesítő és ezek folytatásaként az Acta Pharmaceutica Hungarica a mai napig a Társaság magas szintű, elsősorban tudományos lapja.

A Társaság életében igen jelentős szerepet töltött be az A Gyógyszerész címu szaklap is. A lap első száma 1946-ban jelent meg. A lap számos előadást, tudományos közleményt és a Társaság életének kiemelkedő eseményeit közölte. Az A Gyógyszerész c. lap az 1949-tol 1953-ig terjedő időszakban a gyógyszerészet egyetlen magyar nyelvű folyóirata volt. Így rendkívül fontos szerepet töltött be a tudományos eredmények publikálása, a továbbképzés és a szakmát érintő események ismertté tétele terén.

1957 tavaszán dr. Végh Antal, dr. Láng Béla és dr. Kovács László egy új havi szaklap, a Gyógyszerészet szerkesztését és kiadását indították el. E lap legfontosabb feladatául a gyógyszerész továbbképzés következetes szolgálatát, a gyógyszerészi kar korszerű szakmai tájékoztatását jelölték meg. A Társaság részes volt a Gyógyszerészeti és Gyógyszerterápiás Dokumentációs Szemle szerkesztésében, amelynek célja a gyógyszerrel foglalkozó szakembereknek való segítségnyújtás volt a szakirodalom áttekintésében.

A Gyógyszerészet és az Acta Pharmaceutica Hungarica lapok mind terjedelemben, mind a megjelentetett példányszámot tekintve, de tartalmukban is folyamatosan fejlődtek. A “Gyógyszerészet”elsődleges feladatának tekintette, hogy a gyógyszerésztudományok terén hazánkban elért eredményekről állandó tájékoztatást nyújtson, továbbá, hogy a különböző helyeken dolgozó gyógyszerészek között állandó eleven kapcsolatot biztosítson. A lap - nem kis részben Hankó Zoltán felelős szerkesztőnek köszönhetoen - jelentős megújuláson ment keresztül, többek között pl. azzal, hogy különböző rovatokkal (Hírek, Fórum, Tallózó, Aktuális oldalak, Beszélgető sarok stb.) tette színesebbé a lapot. 1979-től - néhány évig - a Gyógyszerészetben kiemelkedő közleményt benyújtó szerzőt a lap szerkesztősége “Nívódíjban”részesítette. A lap folyamatosan növekvő példányszámban jelent meg, mára elérte a 3000-es példányszámot. A lapot közel 2300-an fizetik elő, a szenátorok, a IV. és V. éves gyógyszerészhallgatók térítésmentesen kapják.

A Társaság magas szintű tudományos lapja az Acta Pharmaceutica Hungarica (elofizetők száma mintegy 700). A lap elsősorban eredeti kutatáson alapuló közleményeknek ad helyet.

1987-ben a Társaság új, évente két alkalommal megjelenő kiadványsorozatot indított útjára A gyógyszerészeti tudományok aktuális kérdései címmel. Sajnos a kiadvány 13 megjelenés után jelenleg szünetelteti működését. A Társaság szaklapjai mellett folyamatosan ad ki szakkönyveket és brossúrákat, amelyek elsődleges célja a gyógyszerészek továbbképzésének szolgálata. Az elmúlt 80 év alatt összesen 73 jelent meg, ebből 33 szakkönyv, 40 brossúra. A Gyógyszerészi Évkönyv, a Gyógyszerészi Kódex, valamint a Gyógyszerészi Kézikönyv, Manuális hasznos kiadványai Társaságunknak, mint ahogy nagy jelentőségű az 1952-ben indított “Gyógyszerész továbbképzés” sorozat dr. Végh Antal professzor szerkesztésében.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság kitüntetései

A Társaság vezetősége mindig nagyon fontosnak tartotta, hogy a Társaság, a gyógyszerészet érdekében kiemelkedő tevékenységet végző kollégáink munkáját elismerésben részesítse.

Társaságunk kitüntetései a következők (zárójelben az alapítás éve):
A “Kazay Endre Emlékérem” kitüntetést (1968) - a Társaság legjelentősebb elismerését - a gyógyszerészet egésze szempontjából fontos területeken kifejtett kiemelkedő tevékenységért, a Társaság tagjának az MGYT elnöksége adományozza.

A “Szebellédy László Emlékérem” kitüntetést (1991), a gyógyszerészeti tudományok területén kifejtett kiemelkedő tevékenységért, a Társaság tagjának az MGYT elnöksége adományozza.

A “Koritsánszky Ottó Emlékérem” kitüntetést (1984), a hazai és nemzetközi kapcsolatok, illetve a sajtóban kifejtett kiemelkedő tevékenységért, a Társaság tagjának az MGYT elnöksége adományozza.

A “Nikolics Károly Emlékérem” kitüntetést (2001), a nemzetközileg is kiemelkedő, alkalmazott gyógyszerészeti kutatási tevékenységért a Társaság tagjának, az MGYT elnöksége adományozza.

A “Küttel Dezső Emlékérem” kitüntetést (2001), a gyógyszerészet gyakorlati területein kifejtett kiemelkedő tevékenységért a Társaság tagjának, az MGYT elnöksége adományozza.

A “Societas Pharmaceutica Hungarica Emlékérem” kitüntetést (1984) a Társaság működésének szervezésében kifejtett kiemelkedő tevékenységért a Társaság tagjának az MGYT elnöksége adományozza.

A “Lengyel Béla Emlékérem” (1930), a “Jakabházy Zsigmond Emlékérem” (1937), a “Deér Endre Emlékplakett” (1932), a “Than Károly Jubileumi Emlékérem” (1971), a “Pro Meritis Sciencia Pharmaceutica Adeptis” (1974) és a “Pro Meritis in Arte Pharmaceutica Adeptis” (1974) ezüst jutalomérem kitüntetések (újbóli) adományozási rendjéről az elnökség később dönt.

A “Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Tiszteleti Tagja”latin nyelvű elismerő oklevelet a gyógyszerészet területén kimagasló tevékenységért, a Társaság célkitűzéseinek támogatásáért az MGYT elnöksége adományozza.

A “Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Szenátusának Tagja”elismerő oklevelet a Társaság érdekében és a gyógyszerészet fejlesztéséért évtizedeken át tevékenykedő, a Társaság - nyugállományba vonult - tagjának az MGYT elnöksége adományozza.

A “Schulek Elemér Emlékérem” kitüntetés (1973), a Gyógyszeranalitikai Szakosztály legmagasabb elismerése.

A „Kabay János Emlékérem” kitüntetés (1976), a Gyógyszerkutatási Szakosztály legmagasabb elismerése.

A “Hintz György Emlékérem” kitüntetés (1982), a Gyógyszertechnológiai Szakosztály legmagasabb elismerése.

Az “Augusztin Béla Emlékérem” kitüntetés (1977), a Gyógynövény Szakosztály legmagasabb elismerése.

A “Mozsonyi Sándor Emlékérem” kitüntetés (1981), a Gyógyszerügyi Szervezési Szakosztály legmagasabb elismerése.

Az “Ernyey József Emlékérem” kitüntetés (1974), a Gyógyszerésztörténeti Szakosztály legmagasabb szakmai elismerése.
A “Spergely Béla Emlékérem” kitüntetés (1984) és a “Richter Gedeon Emlékérem” kitüntetés (1972), a Gyógyszeripari Szervezet legmagasabb elismerése.

A “Dávid Lajos Emlékérem” kitüntetés (1982), a Kórházi Gyógyszerészi Szervezet legmagasabb kitüntetése.

A “Rozsnyay Mátyás Emlékérem” (1968) és a “Clauder Ottó Emlékérem” (1992) elismerések a fiatal gyógyszerészek szakmai elismeréséül szolgálnak, a versenyelőadások bíráló bizottságai adományozzák.

* * *

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (Gyógyszerész Szakcsoport, Magyar Gyógyszerészeti Társaság) 80 éves fennállása alatt többször elhangzott a kérdés “Quo vadis pharmacia?”. E rövid értekezésből is remélhetőleg kitetszik, hogy az alapítók helyesen ismerték fel egy tudományos társaság alapításának idejét és szükségességét is. Az alapítókat követők folyamatosan fejlesztve a gyógyszerészeti tudományok eredményeit, számos hazai és nemzetközi sikert értek el. Ezzel párhuzamosan fejlesztették a Társaság szervezetét, új szervezeti formákat alakítottak ki, egészséges összhangot teremtettek a gyógyszerészeti tudományok és gyakorlat között.

Ma is, és még nagyon sokáig érvényesnek érzem az 1991. évi tisztújító küldöttközgyűlésen főtitkárként mondottakat: “Az 1986-ban történt megválasztásunkat követoen programnyilatkozatunkban kinyilvánítottuk, hogy változatlan elvekkel és célokkal kívánjuk folytatni elődeink munkáját, köszönetünk és hálánk kifejezéséül mindazoknak, akik ezt a tevékenységet elkezdték, folytatták, utat mutattak és lehetővé tették, hogy a már megkezdett munkájuk nyomán mi is hozzájárulhassunk a magyar egészségügy, a magyar gyógyszerészet fejlesztéséhez.”

Vivat, crescat, floreat Societas Scientiarum Pharmaceuticarum Hungarica!

Keresés

Hírlevél

Bejelentkezés

A honlapra való regisztrálással nyomon követheti előfizetéseit, rendezvényekre történő jelentkezéseit.

Egy százalék

egyszazalek modul

International

eufeps logo

Fip

Kérdezze meg...

gyogyszeresz fiatal

Farmakognóziai Hírek

gyogynoveny2

facebook

Aktuális szám

Gyógyszerészet – korábbi számok