Gyógynövény‐gyógyszer interakciók

Mely étrendkiegészítőkre kell figyelni gyógyszer szedés mellett?

A gyógyszer‐interakciókkal kapcsolatos ismeretek a gyógyszerészképzés és –továbbképzés fontos részét képezik, mivel a biztonságos gyógyszerelés szempontjából elengedhetetlen a hatástalanságot vagy nemkívánatos hatások jelentkezését eredményező  kölcsönhatások ismerete. Az interakciók kiszűrését segíti, hogy a gyógyszertári programok interakció figyelő modulokat tartalmaznak, amelyek felhívják a figyelmet az elméletileg lehetséges kölcsönhatásokra. Ugyanakkor vannak olyan interakciók, amelyek jelentőségét általában nem kezelik a helyén, s amelyek felismerését a   szoftverek sem segítik. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy sok ezerre tehető az ilyen interakciókért felelőssé tehető szerek száma, könnyen belátható: a beteg biztonsága érdekében elengedhetetlen naprakész ismeretekkel rendelkezni a gyógynövény‐gyógyszer interakciókról.

A növényi termékek és szintetikumok kölcsönhatásaival kapcsolatos álláspont két véglet körül csoportosul: egyesek (a fogyasztók nagy része) alábecsüli, mások eltúlozzák a potenciális veszélyeket. Azok, akik –tévesen – azt feltételezik, hogy a növények, lévén enyhébb hatásúak, mint a szintetikus anyagok, nem lépnek kölcsönhatásba utóbbiakkal, nem vesznek számításba egyébként létező  interakciókat. Ezt figyelembe véve nagyon fontos, hogy ha a beteg a patikában nemkívánatos hatásról számol be, mindig célzottan kérdezzünk rá, hogy a mellékhatásért felelőssé tett szeren kívül szed‐e mást, például étrend‐kiegészítőket is. Az utóbbi években ugyanis gyökeresen megváltoztak az öngyógyszerelési szokások: a betegek az internetről tájékozódva számos terméket patikán kívül szereznek be, s egészítik ki a gyógyszerész vagy orvos által javasolt kezelést. Ilyen célra leggyakrabban étrend‐kiegészítőket használnak, amelyek zöme valamilyen növényi extraktumot tartalmaz.

Az interakciók veszélyét eltúlzók szintén az ismeretek hiánya miatt nem rendelkeznek reális képpel a veszély nagyságáról. Mivel  ők döntően az egészségügyi szakemberek közül kerülnek ki, az  ő  esetükben nem az alapismeretek hiánya a valódi ok, hanem az, hogy a farmakológiai‐klinikai adatokat nem mindig a helyükön, súlyuknak megfelelően kezelik. A gyógynövény‐gyógyszer interakcióknak ugyanis több, egészen különböző szintje van:

1. Félreértelmezésen alapuló interakciók

A vélt interakciók egy része a valóságban egészen biztosan nem alakul ki, ugyanis ezek félreértelmezésen alapulnak. Erre a legjobb példa a kumarinok esete. A kumarin típusú vegyületek a növényvilág számos fajában megtalálhatóak, de a legtöbb orvosnak, gyógyszerésznek nem az jut róluk eszébe, hogy ezek milyen kellemes illatúak is lehetnek, hanem az, hogy véralvadásgátló hatásúak. Ennek a feltételezésnek van is alapja: az orális antikoagulánsok egyik nagy csoportja növényi eredetű  kumarinokból származik. Ebből kiindulva a kumarintartalmú növényekből készült termékekre szinte rutinszerűen ráírják, hogy fokozhatják a véralvadásgátlók hatását. Pedig a kumarin típusú növényi anyagok zöme egyáltalán nem lép kölcsönhatásba a véralvadásra ható egyéb szerekkel,  csak azok, amelyek tartalmazzák az ehhez szükséges szerkezeti elemeket (elsősorban a 4‐ hidroxiszubsztituenst). Bár ez már évtizedek óta ismert tény, a gyakorlatba – talán rosszul értelmezett, túlzott óvatosságból – máig nem szivárgott be ez az ismeret. Így fordulhat elő, hogy egyesek a kumarin típusú anyagokat is tartalmazó kamilláról is feltételezik, hogy veszélyes kölcsönhatásba léphet az antikoagulánsokkal.

2. Lehetséges interakciók

A vélt interakciók nagy csoportját alkotják az elméletileg lehetséges, vagy in vitro is alátámasztott kölcsönhatások. Itt a szintetikus vegyületek és növényi anyagok olyan együtthatásáról van szó, amely akár klinikailag is manifesztálódhat – de erre semmi bizonyíték. Erre példaként említhető  az orbáncfű, amelynek egyes vegyületei MAO‐gátló hatásúak. Korábban azt gondolták, a növény antidepresszáns hatásáért ezek felelnek, de ma már bizonyított, hogy a kivonat terápiás dózisában mennyiségük nagyon alacsony. Így attól az elméleti, in vitro alátámasztott kölcsönhatástól sem kell tartani, amely a MAO‐gátló gyógyszerekkel kialakulhatna. Ebben az esetben tanulságként az fogalmazható, meg, hogy két anyag kölcsönhatásához az is kell, hogy azok megfelelő  mennyiségben jelen legyenek a szervezetben.

3. Várható kölcsönhatások

Megfelelő  fitoterápiás ismeretek birtokában a várható interakciók könnyen azonosíthatóak. Ha a szintetikus és a növényi szer azonos hatású, hatásfokozódás; ha ellentétes, akkor a hatás csökkenése várható. Bár ez így logikus és várhatóan klinikailag is megfigyelhető, érdekes módon mégis meglehetősen kevés a modern leírás az ilyen kölcsönhatásokról. Talán épp az interakciók triviális volta miatt hiányzik a klinikai dokumentálás. Ennek ellenére számolni kell pl. a nyugtató hatású növények és ugyanilyen céllal alkalmazott szintetikus gyógyszerek hatásfokozódásával, ha egyszerre szedjük ezeket, de ugyanez érvényes a hashajtókra, gyulladáscsökkentőkre, köptetőkre és még számos szerre. Ha ezekkel a kölcsönhatásokkal számolunk, előnyösen kiaknázhatjuk, például a szintetikus gyógyszer adagjának csökkentését célozva (ízületi panaszok esetén a COX‐gátlók dózisának mérséklése kifejezetten előnyös lehet).

4. Bizonyított kölcsönhatások

Az interakció igazán komolyan veendő  csoportját a klinikai vizsgálatokban, esetleírásokban dokumentált kölcsönhatások jelentik. Tulajdonképpen ez az a csoport, amelyet a gyakorló gyógyszerésznek igazán ismernie kell, mert csak ezeknél lehetünk biztosak abban, hogy az elméletileg kölcsönható két anyag a szervezetben egy időben, egy helyen olyan mennyiségben jelen van, hogy egymás hatását, ezáltal a klinikai hatást vagy a nemkívánatos hatást érdemben befolyásolják. A farmakodinámiás (azaz a két, „azonos irányba” vagy ellentétesen ható szer esetén megfigyelhető) interakciókon túl számolni kell a nehezebben kiszámítható farmakokinetikai interakciókkal is, amelyek általában annak követeztében alakulnak ki, hogy a növények egy része befolyásolja más farmakonok lebomlását.

Szerencsére a bizonyított kölcsönhatások csoportja a legkisebb, így – különösen, ha a kört leszűkítjük a Magyarországon számottevő forgalommal rendelkező növényekre – a megjegyzendő  jelentősebb kölcsönhatások listája nem túl hosszú. A kölcsönhatások részletes ismertetése szétfeszítené jelen cikk kereteit, de a legjelentősebb interakciós lehetőségek felvázolására lehetőség van. A farmakokinetikai kölcsönhatások között számolni kell azzal, hogy a koffeintartalmú drogok számos farmakon metabolizmusát befolyásolják, hogy a cserzőanyagok és a rostok nagyon sok gyógyszervegyület felszívódását gátolják, és nem utolsósorban az orbáncfű számos gyógyszerhatóanyag metabolizmusát fokozó (plazmaszintet csökkentő, hatástalansághoz vezető) hatással bír. A farmakodinámiás kölcsönhatások közé tartozik a nagytermésű  áfonya, a páfrányfenyő  és a fokhagyma orális antikoagulánsok hatását fokozó aktivitása. Természetesen ez a lista közel sem teljes, de a napi gyakorlatban leggyakrabban előforduló kölcsönhatáscsoportokat tartalmazza. Bár az alkalmmazási előiratok tartalmazzák s szükséges információkat, a gyors áttekintést lehetővé tévő magyar nyelvű  adatbázis nincs. Angol nyelven ugyan, de a http://reference.medscape.com/drug‐interactionchecker címen elérhető oldal viszonylag megbízható adatokat tartalmaz.

A gyógynövény‐gyógyszer kölcsönhatásokból adódó problémák megelőzése naprakész farmakológiai és fitoterápiás ismereteket igényel. Néhány szempont figyelembe vételével azonban a veszélyesebb kölcsönhatások megelőzhetőek. Különös odafigyelést igényel a szűk terápiás tartományú gyógyszerek (pl. szívglikozidok, orális antikoagulánsok, immunszupresszív szerek, antiepileptikumok, HIV‐ellenes szerek) együtt szedése más – növényi – szerekkel. Ilyen esetben mindig célszerű  ellenőrizni az interakciók lehetőségét. Bizonyos betegségekben, állapotokban szintén fokozott odafigyelés, tájékozódás szükséges: vese‐ vagy májkárosodottak, szervátültetésen átesettek, várandós nők esetén ellenőrizni kell a lehetséges kölcsönhatásokat, tervezett műtét előtt 1 héttel pedig az összes növényi szer szedését célszerű  abbahagyni a lehetséges komplikációk megelőzésére. De a legfontosabb szabály – nem csak ebben az esetben – az, hogy ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, a tanácsadás előtt tájékozódjunk. Így megelőzhetőek lehetnek azok az esetek, amelyek akár komoly következményekkel is járhatnak:

A közelmúltban egy beteg a következő  kérdést küldte el az MGYT titkárságára: „Milligest fogamzásgátlót szedek 11 hónapja, de mostanában nagyon feszült vagyok és rosszul alszom. A gyógyszertárban ajánlották nekem egy orbáncfűtartalmú tablettát. A patikus azt mondta, hogy nem gondolná, hogy kölcsönhatásba lépnének egymással. Helyes tájékoztatást kaptam    a gyógyszertárban?"

A „mit tett volna Ön a gyógyszerész helyében” költői kérdésre több jó válasz lehetséges. De az egyetlen rosszat, azaz a megfelelő információk hiányában végzett, félrevezető tanácsadást feltétlenül érdemes elkerülni.

Csupor Dezső

Bejelentkezés

A honlapra való regisztrálással nyomon követheti előfizetéseit, rendezvényekre történő jelentkezéseit.

Hírlevél

Tagdíj

tagdij szamlaszam kek ok

Keresés

CPH 2020

cph logo 2020 vektor altalanos

International

eufeps logo

Fip

Kérdezze meg...

gyogyszeresz fiatal

Farmakognóziai Hírek

gyogynoveny2

facebook

Aktuális szám

Gyógyszerészet – korábbi számok