A gyógyszerhatás jelei, a hozzászokás jelensége; nem kívánatos hatások

Prof. Dr. Tekes Kornélia

A napi gyógyszerészi munka során gyakran szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy a beteg vajon milyen mértékben lesz „terápiakövető”, azaz betartja-e az orvosi, ill. gyógyszerészi előírásokat a szer alkalmazása során. Ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a be nem vett gyógyszertől mellékhatásokat ugyan nem várhatunk, de az elmaradt terápiás hatás a gyógyulás, a tünetek enyhülésének elmaradása, ill. a betegség tüneteinek fellángolása miatt komoly veszélyeket rejt magában azon túl, hogy az orvost és a gyógyszerészt egyaránt megtévesztő következtetésekre vezetheti az előírt terápia hatékonysága tekintetében. A gyógyszerek hatékonyságának megállapítása olyan mindennapos esetekben (pl. akut fájdalomcsillapító, vagy görcsoldó) nem jelent gondot, de a gyógyszerek azon csoportjában, melyeknél a betegség akut fájdalommal ugyan általában nem jár, de fontos a terápiahűség és a beteg is mérni tudja a gyógyszer hatását (vércukor-szint, vérnyomás) már a gyógyszerészi gondozás keretében megfelelő felvilágosítással (vércukor-napló, vérnyomás-napló stb.) tudunk hatni a terápiahűségre. Ebben a vonatkozásban az igazi kihívást azok a gyógyszerek jelentik (pl. antiepileptikumok, antipszichotikumok, koleszterin-szint csökkentők, véralvadás-gátlók, trombocitaaggregáció-gátlók) melyek előírás szerinti alkalmazásának elmaradása gyakran a betegség fellángolását, vagy a laboratóriumi értékek rosszabbodását eredményezheti. Sajnos nem ritka jelenség, hogy a hosszú hónapokon keresztül tünetmentes beteg, önkényesen megszakítja a gyógyszerszedést és nem könnyű megértetni vele, hogy azért „volt jól” mert terápiakövető magatartást tanúsított. Ma már közismert (de sajnos nem mindig betartott), hogy egy antibiotikus kezelést a tünetek javulása ellenére sem szabad abbahagyni az előírt idő előtt, ezért erre minden esetben fel kell hívni a beteg figyelmét.

Különösen az „élethosszig” szedett vérnyomáscsökkentők, koleszterin-szint csökkentők, trombocita-aggregáció-gátlók esetén a „betegségtudatos” betegek gyakran megkérdezik, hogy nem „szokik-e” hozzá a szervezetük a gyógyszerhez, azaz nem kell-e az adagot emelni. Ezekben az esetekben klinikai szempontból valójában a laboratóriumi értékek (pl. vérlalvadási idő), a számos ok miatt, így pl. az életkor előrehaladásával is változó, és így egy adott gyógyszer felezési idejét esetleg klinikailag jelentős módon befolyásoló vese- és a májfunkció-romlás követése a fontos. Az adott gyógyszerre előírt rendszerességgel végzett ellenőrző vizsgálatok eredménye alapján, ezek lényegi romlása nélkül, az eredeti adagon változtatni nem szükséges.

A nyári időszakban, különösen a nyaralás idején, sokszor találkozunk olyan nemkívánatos bőrjelenségekkel, melyek egyértelműen a fokozott napfényhatás következményei. Anélkül, hogy részletesen tárgyalnánk az ún. dekor-kozmetikumok (rúzsok, szemhéjfestékek, körömlakkok) jellemző festékanyagai okozta fotokontakt bőrgyulladásokat, az általános javaslat csak az lehet, hogy sohasem a nyaralás előtt kezdjünk egy új készítményt használni. A nem-kívánatos bőrjelenségek egy másik oka a toxikus fényérzékenységet kiváltó növényi anyagok (pl. őszirózsa, sárgarépa, petrezselyem, zeller) ill. krónikus betegségek (pl. szisztémás lupus erythematosus, porphyriák) lehetnek. Miután a gyógyszerésznek nincs módja a valódi ok felderítésére, mielőtt bármilyen szer adásával akarnánk a beteg segítségére lenni, az egyetlen felelős tanácsunk a bőrgyógyászati vizsgálat lehet. Ugyanis csak megfelelő szakértelem birtokában lehet elkülöníteni a fototoxikus és a fotoallergiás reakciót. A nem-kívánatos bőrjelenségek egy csoportját azonban a fototoxikus reakcióknál ritkábban előforduló ún. fotoallergiás, az allergiás reakciók IV. típusába, a sejt közvetítette késői immunválasz- reakciók közé tartozó bőrjelenségek adják. Ezek közös jellemzője, hogy a szer hapténként viselkedik és kötődve valamely szervezetbeni fehérjéhez váltja ki az allergiás reakciót. További jellemzője, hogy a fénynek ki nem tett (ruházat takarta) bőrfelületen is kialakulhatnak az elváltozások.

A leggyakoribb fényérzékenységet okozó gyógyszerek az antibiotikumok közül a fluorokinolonok, szulfonamidok, trimethoprim, tetracyclinek, az antidepresszánsok közül a triciklusos szerek (TCA), az antipszichotikumok közül a fenotiazinok, az anxiolítikumok közül az alprazolam és a chlordiazepoxid, a gombaellenes szerek közül a grizeofulvin, az orális antidiabetikumok közül a szulfonylurea-származékok, valamint a kinin, a chloroquin, a methotrexat, az isotretionoin, az 5-fluorouracil, a dacarbazin és a vinblastin. A nyári időszakban különösen fontos felhívni a betegek figyelmét ezen szerek kiadása során, a közvetlen fényhatás elkerülésére (árnyék, nagykarimájú kalap).

Bejelentkezés

A honlapra való regisztrálással nyomon követheti előfizetéseit, rendezvényekre történő jelentkezéseit.

Hírlevél

Tagdíj

tagdij szamlaszam kek ok

továbbképzéseink

1 felev modul 6

Keresés

Évkönyv 2019.

Hallgatoi evkonyv 2019

Egy százalék

egyszazalek modul

Allergia

Allergia logo

International

eufeps logo

Fip

Kérdezze meg...

gyogyszeresz fiatal

Farmakognóziai Hírek

gyogynoveny2

facebook

Aktuális szám

Gyógyszerészet – korábbi számok