A gyógyszerhatás jelei, a hozzászokás jelensége; nem kívánatos hatások

Prof. Dr. Tekes Kornélia

A napi gyógyszerészi munka során gyakran szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy a beteg vajon milyen mértékben lesz „terápiakövető”, azaz betartja-e az orvosi, ill. gyógyszerészi előírásokat a szer alkalmazása során. Ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a be nem vett gyógyszertől mellékhatásokat ugyan nem várhatunk, de az elmaradt terápiás hatás a gyógyulás, a tünetek enyhülésének elmaradása, ill. a betegség tüneteinek fellángolása miatt komoly veszélyeket rejt magában azon túl, hogy az orvost és a gyógyszerészt egyaránt megtévesztő következtetésekre vezetheti az előírt terápia hatékonysága tekintetében. A gyógyszerek hatékonyságának megállapítása olyan mindennapos esetekben (pl. akut fájdalomcsillapító, vagy görcsoldó) nem jelent gondot, de a gyógyszerek azon csoportjában, melyeknél a betegség akut fájdalommal ugyan általában nem jár, de fontos a terápiahűség és a beteg is mérni tudja a gyógyszer hatását (vércukor-szint, vérnyomás) már a gyógyszerészi gondozás keretében megfelelő felvilágosítással (vércukor-napló, vérnyomás-napló stb.) tudunk hatni a terápiahűségre. Ebben a vonatkozásban az igazi kihívást azok a gyógyszerek jelentik (pl. antiepileptikumok, antipszichotikumok, koleszterin-szint csökkentők, véralvadás-gátlók, trombocitaaggregáció-gátlók) melyek előírás szerinti alkalmazásának elmaradása gyakran a betegség fellángolását, vagy a laboratóriumi értékek rosszabbodását eredményezheti. Sajnos nem ritka jelenség, hogy a hosszú hónapokon keresztül tünetmentes beteg, önkényesen megszakítja a gyógyszerszedést és nem könnyű megértetni vele, hogy azért „volt jól” mert terápiakövető magatartást tanúsított. Ma már közismert (de sajnos nem mindig betartott), hogy egy antibiotikus kezelést a tünetek javulása ellenére sem szabad abbahagyni az előírt idő előtt, ezért erre minden esetben fel kell hívni a beteg figyelmét.

Különösen az „élethosszig” szedett vérnyomáscsökkentők, koleszterin-szint csökkentők, trombocita-aggregáció-gátlók esetén a „betegségtudatos” betegek gyakran megkérdezik, hogy nem „szokik-e” hozzá a szervezetük a gyógyszerhez, azaz nem kell-e az adagot emelni. Ezekben az esetekben klinikai szempontból valójában a laboratóriumi értékek (pl. vérlalvadási idő), a számos ok miatt, így pl. az életkor előrehaladásával is változó, és így egy adott gyógyszer felezési idejét esetleg klinikailag jelentős módon befolyásoló vese- és a májfunkció-romlás követése a fontos. Az adott gyógyszerre előírt rendszerességgel végzett ellenőrző vizsgálatok eredménye alapján, ezek lényegi romlása nélkül, az eredeti adagon változtatni nem szükséges.

A nyári időszakban, különösen a nyaralás idején, sokszor találkozunk olyan nemkívánatos bőrjelenségekkel, melyek egyértelműen a fokozott napfényhatás következményei. Anélkül, hogy részletesen tárgyalnánk az ún. dekor-kozmetikumok (rúzsok, szemhéjfestékek, körömlakkok) jellemző festékanyagai okozta fotokontakt bőrgyulladásokat, az általános javaslat csak az lehet, hogy sohasem a nyaralás előtt kezdjünk egy új készítményt használni. A nem-kívánatos bőrjelenségek egy másik oka a toxikus fényérzékenységet kiváltó növényi anyagok (pl. őszirózsa, sárgarépa, petrezselyem, zeller) ill. krónikus betegségek (pl. szisztémás lupus erythematosus, porphyriák) lehetnek. Miután a gyógyszerésznek nincs módja a valódi ok felderítésére, mielőtt bármilyen szer adásával akarnánk a beteg segítségére lenni, az egyetlen felelős tanácsunk a bőrgyógyászati vizsgálat lehet. Ugyanis csak megfelelő szakértelem birtokában lehet elkülöníteni a fototoxikus és a fotoallergiás reakciót. A nem-kívánatos bőrjelenségek egy csoportját azonban a fototoxikus reakcióknál ritkábban előforduló ún. fotoallergiás, az allergiás reakciók IV. típusába, a sejt közvetítette késői immunválasz- reakciók közé tartozó bőrjelenségek adják. Ezek közös jellemzője, hogy a szer hapténként viselkedik és kötődve valamely szervezetbeni fehérjéhez váltja ki az allergiás reakciót. További jellemzője, hogy a fénynek ki nem tett (ruházat takarta) bőrfelületen is kialakulhatnak az elváltozások.

A leggyakoribb fényérzékenységet okozó gyógyszerek az antibiotikumok közül a fluorokinolonok, szulfonamidok, trimethoprim, tetracyclinek, az antidepresszánsok közül a triciklusos szerek (TCA), az antipszichotikumok közül a fenotiazinok, az anxiolítikumok közül az alprazolam és a chlordiazepoxid, a gombaellenes szerek közül a grizeofulvin, az orális antidiabetikumok közül a szulfonylurea-származékok, valamint a kinin, a chloroquin, a methotrexat, az isotretionoin, az 5-fluorouracil, a dacarbazin és a vinblastin. A nyári időszakban különösen fontos felhívni a betegek figyelmét ezen szerek kiadása során, a közvetlen fényhatás elkerülésére (árnyék, nagykarimájú kalap).

Bejelentkezés

A honlapra való regisztrálással nyomon követheti előfizetéseit, rendezvényekre történő jelentkezéseit.

Hírlevél

Tagdíj

tagdij szamlaszam kek ok

Keresés

CPH 2020

cph logo 2020 vektor altalanos

International

eufeps logo

Fip

Kérdezze meg...

gyogyszeresz fiatal

Farmakognóziai Hírek

gyogynoveny2

facebook

Aktuális szám

Gyógyszerészet – korábbi számok