Beteg-együttműködés - mit tehet érte a gyógyszerész

Abbahagyható-e (ha jobban van a beteg)? Mi a teendő kihagyott adag esetén? Mi történik, ha nem szedi a gyógyszert?

Dr. Hankó Balázs egyetemi docens

Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár, Gyógyszerügyi Szervezési Intézet

A címben is szereplő kérdések ugyanazt a jelentős problémakört járják körül, a betegegyüttműködés, pontosabban a beteg nem együttműködés kérdését. A kérdés jelentőségét tekintve a sok tudományos munkában megjelent adat helyett elég, ha csak az alábbi jól ismert összefüggéseket idézzük fel: a WHO becslése szerint a fejlett országokban, a krónikus betegségben szenvedőknél a beteg-együttműködés aránya csak 50% körüli. Vizsgálatok számolnak be arról, hogy a gyenge beteg-együttműködés a vezető oka az elvárt klinikai eredmények elmaradásának. A kezelés hatékonysága mellett a beteg-együttműködés alacsony aránya rontja a beteg életminőségét, életkilátásait, veszélyezteti a beteg biztonságát, és indokolatlanul növeli az egészségügyi költségeket.

Nem közömbös tudni, hogy beteg-együttműködés tárgykörben különböző szakmai kifejezésekkel találkozhatunk; úgymint compliance, adherencia, perzisztencia, konkordancia. Mindezen meghatározások közül a mindennapos gyógyszertári gyakorlat szempontjából egy szempont mindenképpen kiemelendő; az adherencia a WHO szerint „az egyén egészségügyi szakemberekkel egyeztetett ajánlásoknak megfelelő viselkedése a gyógyszerszedés, diéta és az életmódváltozás területén”. A fogalomban az egyénnel, beteggel egyeztetett ajánlás azon megközelítést hangsúlyozza, mely a gyógyítás aktív részesévé teszi a pácienst. Ez különösen igaz a gyógyszeralkalmazás területén, ahol a terápia eredményessége csak úgy várható el, ha a beteg megérti és saját preferenciát figyelembe véve elfogadja, és ez alapján a mindennapi gyakorlatban alkalmazza is a gyógyszert. A megértés azért is fontos, mert így tudjuk a gyakorlatban sokszor előforduló un. laikus hipotézis hatását minimalizálni, mikor a beteg a félreértett, vagy értelmezett tájékoztatás alapján meg van arról győződve, hogy helyesen cselekszik. A gyógyszerészek feladata tehát egyértelműen - világszerte – a betegek adherenciájának növelése!

A beteg-együttműködés holisztikus megközelítésében azonban nemcsak a gyógyszerszedés abbahagyásának, dózis kihagyásának kérdései sorolhatóak be, hanem az alábbiak (nem váltja ki a felírt készítményt; nem íratja újra fel a készítményt, dózis kihagyás, eltérés; nem megfelelő időzítés; másnak felírt gyógyszert alkalmaz; gyógyszert olyan étellel, itallal vesz be ami interakcióban áll; lejárt készítmény bevétele; nem megfelelő minőségű készítmény alkalmazása; nem megfelelően tárolt készítményt alkalmaz; nem megfelelő technika a gyógyszerbevétel során) is mind-mind az adherencia hiányosságaira mutatnak rá.

A gyakorlat szempontjából a legfontosabb kérdés azonban az, hogy honnan tudhatom, hogy mely beteg esetében lesz rosszabb az együttműködés, és mit tehetek egy rövid expediálási szituáció alatt, hogy ezt felmérjem és megelőzzem? A feladat teljesítéséhez ismerni kell a beteg-együttműködés hiányosságának komplex összefüggésrendszerét. A beteg terápiás együttműködésének főbb befolyásoló tényezőit, összefüggéseit jól mutatja be a vonatkozó ábra.

kerdezze beteg 1

1. ábra: beteg-együttműködést befolyásoló tényezők

Ez alapján és a gyakorlat szerint is fokozottan érdemes figyelnünk azon betegeinkre akik:

  • alacsonyabb egészségügyi műveltségűek, látási, hallási, mozgáskoordinációs zavarban szenvednek,
  • komplex gyógyszerelésűek, mellékhatásokra panaszkodnak,
  • nehéz szociális, társadalmi helyzetben élnek, gyógyszerköltségeik megterhelőek,
  • az egészségügyi ellátórendszerre panaszkodnak,
  • egyéb, főleg mentális betegségekben szenvednek.

Ezen kategóriák megfigyeléssel, a beteg, illetve családja történetének előzetes ismeretével, a szedett gyógyszerek jellemzőiből sokszor azonosíthatóak. Mindezt kiegészíthetik a betegegyüttműködés hiányosságát az expediálás során felmérő kérdések is. Ennek algoritmusát az Alapszintű gyógyszerészi gondozás keretében végzett gyógyszerbiztonsági ellenőrzés szakmai irányelve az alábbiakban rögzíti: A nem megfelelő beteg-együttműködés kiszűrésére az alábbi kérdés alkalmas: „Előfordult-e a legutolsó gyógyszerkiváltás óta, hogy nem vette be a gyógyszerét, nem vette be mindegyik gyógyszerét, vagy nem megfelelő mennyiségben szedte a gyógyszereit?” Egyetlen igen válasz esetén felmerül a non-adherencia gyanúja. Ez esetben kívánatos megbecsülni annak gyakoriságát, ki kell deríteni, hogy melyik gyógyszer(ek) esetében fordult elő, és ha indokolt, a gyógyszerész az OEP adatbázis felhasználásával feltárhatja a korábban kiváltott gyógyszereket és a kiváltás időpontjait. Fontos, hogy a gyógyszerésznek ki kell deríteni, hogy szándékos, vagy nem szándékos non-adherencia áll a gyógyszerszedés elmulasztásának hátterében. Előbbi esetben (melynek okai lehetnek: a gyógyszer ára, a gyógyszer mellékhatása, a gyógyszer vélt, vagy valós hatástalansága, a gyógyszer-alkalmazás ismeretének hiánya, a gyógyszeralkalmazás bonyolultsága, az adagolási rend életvitel miatti betarthatatlansága) a gyógyszeres terápiában a gyógyszerész által javasolt, vagy az orvosi kompetenciába tartozó változtatások jelenthetnek megoldást. Ilyen szándékos beteg-együttműködést javító javaslatok lehetnek a megfelelő adagolási rend, gyógyszerforma kiválasztása, kedvezőbb térítési díjú gyógyszerrel való helyettesítés, valamint jobb mellékhatás profilú gyógyszerkiválasztásának kezdeményezése.

Míg a nem szándékos non-adherencia esetében (a beteg elfelejti bevenni a gyógyszerét, nem érzi annak fontosságát) a konkrét gyógyszereléssel összefüggő tanácsadás helyett előtérbe kell helyezni a beteg viselkedésváltozási hajlandóságával, szociális támogatottságával összefüggő segítséget. Ennek alapjait a 2. ábrán szereplő viselkedésváltozás transzteoretikus modellje írja le. Ez egy körfolyamat, ahol is az egyénnek lépésről lépésre kell az egyes stádiumokon végighaladnia, de elképzelhető az is, hogy egy-egy stádium kimarad, továbbá minden fázisból lehet visszaesés egy előző állapotba. A gyógyszerészek által használt tanácsadási metódusok legnagyobb hiányossága, hogy mindig olyan üzeneteket fogalmazunk meg, amelyek cselekvésre szólítanak fel (Minden reggel felkelés után kell bevenni a gyógyszert, nem szabad vörös húsokat fogyasztani stb.), de ez csak a betegek 25%-át éri csak el, akik a cselekvési fázisban vannak. A siker titka tehát, a beteg éppen aktuális változási állapotának megfelelő komplex technika alkalmazása, hogy a beteget a változás következő állapotába tudjuk segíteni.

kerdezze beteg 2

2. ábra: Viselkedésváltozás transzteoretikus modellje

Megállapítható, hogy az egészségügyi ellátórendszerben a várt eredményesség elmaradásának hátterében kiemelt szerepe van beteg-együttműködés hiányosságainak a helyes gyógyszeralkalmazás területén. A probléma azonosítására és megoldási javaslatok kidolgozására a gyógyszerésznek a rövid expediálási szituációkban is lehetősége van, a nonadherenciára hajlamosító tényezők ismerete, és rövid kategorizáló kérdés(ek) alkalmazása által. A megoldási javaslatok során pedig figyelemmel kell lenni, arra, hogy a probléma oka az együttműködés hiányának szándékos, vagy nem szándékos volta.

Bejelentkezés

A honlapra való regisztrálással nyomon követheti előfizetéseit, rendezvényekre történő jelentkezéseit.

Hírlevél

Tagdíj

tagdij szamlaszam kek ok

Keresés

CPH 2020

cph logo 2020 vektor altalanos

International

eufeps logo

Fip

Kérdezze meg...

gyogyszeresz fiatal

Farmakognóziai Hírek

gyogynoveny2

facebook

Aktuális szám

Gyógyszerészet – korábbi számok