Az I. Világháborút követően, más-más kiindulópontból, többen érezték szükségességét egy, a gyógyszerészet egészét összefogó egyesület megalakításának. Dr. Horváth Jenő jegyző az okot a következőképpen fogalmazza meg: “Nyugtalanító, majd megdöbbentő jelenséggé vált már régebbi idő óta, hogy a pályánkon lábrakapó merkantilizmus mind nagyobb rést ütött a gyógyszerészetet egykor körülvevő és védő tudományosság és ethika bástyáján és e mindjobban bővülő résen áttűnőben volt kari tekintélyünk.”. Dr. Lipták Pál a tudomány gyakorlását tartotta kiemelendőnek: a háborút követően “…mindnyájan éreztük, hogy az utóbbi években sokat mulasztottunk, ismét felébredt bennünk a tudomány iránti vágy és szükségét éreztük annak, hogy tudásunkat fejlesszük. Ezt olyképpen véltük elérhetonek, hogy néhányan, akik a gyógyszerészeti tudományokkal foglalkoztunk, összeálltunk, egymást tanítjuk és egymásnak ismereteit kiegészítjük.”. Dr. Lipták Pál e cél érdekében 1921-ben megalapította a Gyógyszerész Oktatók Baráti Köré-t, amely kör tagjai a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság megalakulásáig több mint 80 előadást tartottak.
Végül is dr. Deér Endre vetette fel egy tudományos egyesület alapításának eszméjét, amely “egyesület volna hivatva, hogy a gyógyszerészetben egyre nagyobb tért foglaló merkantilizmust a legszükségesebb mértékre csökkentse és helyébe hivatásunk tudományos felfogását állítsa, amelybol rendünk megbecsülése fakad.”. Ezt követően a 25-30 főből álló társaság 1922. november 24-én megalapította a Gyógyszerészet Baráti Köré-t.
1923-ban egy belügyminiszteri rendelet a Gyógyszerészet Baráti Körének is kötelezővé tette alapszabály megalkotását, amely alapszabályban (a magyar és a tudományos jelleg hangsúlyozására) a Baráti Kör neve Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnevezésre változott. Az alapszabályt 1924. szeptember 20-án hagyta jóvá a belügyminiszter, így ezt az időpontot tekintjük Társaságunk hivatalos megalakulásának.