Megrendülten, mély fájdalommal búcsúzom Magyar Kálmán akadémikus, emeritus professzortól, gyógyszerészek generációinak nagyra becsült, népszerű oktatójától, a nemzetközi tekintélyű farmakológustól, gyógyszerkutatótól, Társaságunk Szenátusának tagjától.
Magyar Kálmán Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis kitüntetéssel szerzett orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Végzése után az egyetem Gyógyszertani Intézetben kezdte meg munkáját, ahol 1972-től kapott megbízást a gyógyszerészhallgatók gyógyszerhatástan-toxikológia tárgyának oktatására. Egy varázslatosan új területre vezető, élvezetes, színes előadásai hamar megkedveltették a tárgyat a hallgatókkal. Professzor úr vallotta, hogy a gyógyszerészek magas szintű farmakológia oktatásával nem „kis” orvosokat, hanem a gyógyszerek hatását, mellékhatásait, terápiás alkalmazásukat jól ismerő szakembereket képzünk. Elkötelezetten képviselte, hogy szükség van az orvos-biológiai tárgyak súlyának növelésére a gyógyszerész kurrikulumban. 1979-ben a budapesti Gyógyszerésztudományi Karon megalapította a Gyógyszerhatástani Intézetet, melynek 1998-ig vezetője volt. Két új kötelező tárgy, a klinikai-kórtani alapismeretek és a gyógyszeres terápia oktatásának bevezetése is megvalósulhatott az intézetben.
Sikeres kutatói pályájának fókuszában a központi idegrendszerre ható gyógyszerek biokémiai hatásainak megismerése, az amin-oxidáz enzimek működését befolyásoló vegyületek, citoprotektív hatásuk vizsgálata állt. Nevéhez fűződik a selegilin néven ismertté vált R-(-)-deprenyl szelektív MAO-B gátló hatásának felismerése, majd széleskörű vizsgálata, ami hozzájárult törzskönyvezéséhez a világ számos országában, köztük az Amerikai Egyesült Államokban is, és széleskörű felhasználást nyert a Parkinson-kór terápiájában. Tudományos pályafutásának kiemelkedő állomása volt – a számos elismerés, kitüntetés mellett –, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Két ciklusban töltötte be az MTA Orvosi Osztályának alelnöki tisztét. Évekig elnökölte a Bólyai Ösztöndíj Szakértői Bizottságát. Kezdeményezte és sokat fáradozott azért, hogy az MTA Orvosi és Kémiai Osztályának közös bizottságaként megalakulhatott a Gyógyszerésztudományi Állandó Bizottság, ami a gyógyszerészeti tudományoknak és művelőinek képviseletét hivatott erősíteni az Akadémián.
Magyar Kálmán szakmai közéleti tevékenysége igen gazdag és szerteágazó volt. A Semmelweis Egyetemen tudományos rektorhelyettesi tisztet töltött be, vezette az Egyetem KK Bizottságát és tagja volt a Habilitációs Bizottságnak és a Doktori Tanácsnak. Hosszú évekig tevékenykedett különböző vezető posztokon a MOTESZ-ben és dolgozott több szakmai szervezet vezetőségében. Tagja volt számos hazai és nemzetközi szakmai lap szerkesztőbizottságának.
Kiemelkedő munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, többek között az Akadémiai-díjjal, a Semmelweis-díjjal, a Széchenyi-díjjal, megkapta a Magyar Érdemrend Középkeresztjét, az Issekutz-díjat, a MOTESZ-díjat, a Szent-Györgyi Albert-díjat, a Romhányi-díjat, a Miskolczy Dezső-díjat, a Dr. Franz Burda Alapítvány díját, emellett a MAGYOSZ Életmű-díj – Orbán Emlékplakett tulajdonosa. A gyógyszerkutatás terén végzett, nemzetközileg kimagasló színvonalú tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Nikolics Károly Emlékéremmel tüntette ki 2012-ben.
Magyar Kálmán professzor úr embersége, tisztessége, szakmaszeretete példaként szolgált sokunk számára. Hálásak lehetünk, hogy tőle tanulhattunk. Hiányozni fognak bölcs és sokszor humorba csomagolt intelmei, az élénk szakmai viták és az anekdotázásai.
Professzor Úr! Nyugodjon békében! Emlékét megőrizzük.
Szökő Éva