Folyamatos újratervezés
A járvány számos nehézséget eredményezett a patikai betegellátásban, ugyanakkor meglepő módon nem várt pozitív hozadékai is voltak. A patikák megrohanásának első nagy hulláma (2020. március) persze nem volt könnyen kezelhető, amikor azonban az OGYÉI bevezette a betegtérben tartózkodók számának korlátozását, az nagyon is előnyére vált a gyógyszerészi munkának. A járványügyi előnyökön túl nyugodtabb lett a készítmények kiadása, az emberek nem voltak tolakodók, türelmetlenek. Számunkra váratlan módon a betegek is jól fogadták ezt a szabályt.
Ezzel szemben nehéz volt megélni a nagy felvásárlási rohamot, illetve az ennek következtében kialakult készlethiányokat. Ebben a helyzetben nagyobb volt rajtunk a nyomás, és így nagyobb kihívás volt tartani magunkat a szakmai elvekhez, és lebeszélni a vásárlókat az adott esetben számukra haszontalan szerek beszerzéséről. A kialakult készlethiány és az üres polcok miatt pedig sokszor kellett magyarázkodni a betegeknek.
Tanultunk is a helyzetből, mert a járvány a folyamatos „újratervezés” időszaka volt. Új munkaszervezési megoldásokat követelt annak érdekében, hogy a kollégák ne égjenek ki, ne merüljenek ki a szokatlanul nagy rohamban. Jobban előtérbe kerültek az online megoldások. Gyakorlattá vált, hogy a betegeket telefonon és online (email, Messenger) értesítettük a rendelt gyógyszer megérkezéséről. Ez nem csak számukra volt kényelmesebb, hanem nekünk is, és elégedettek voltak a páciensek, még akkor is, ha a szállítás esetleg akadozott. Egy másik példa: amikor a hosszú sorok miatt valaki nem tudott tőlünk kérdezni, azzal utólag felvettük a kapcsolatot.
Nagyon jól esett, hogy az első hullám alatt rengeteg pozitív üzenetet kaptunk a betegektől. A második és a harmadik hullám alatt azonban egyre több emberen látszott a „karanténfáradtság”, de az egészségügy leterheltsége miatt sokan még inkább ránk támaszkodtak.
A másik fő tanulság, hogy milyen fontos és komoly kihívás megőrizni a szakmaiságot, és ehhez mennyi energiabefektetés szükséges. Amikor hosszú a sor, akkor nehezebb megtalálni a közös hangot a betegekkel, több kérdést nem mernek feltenni. Ezt csak nehezíti, hogy sok esetben a beteg olyan választ, döntést várna a gyógyszerésztől, ami túlmutat a kompetenciáján. Az empátia és a segíteni akarás ellenére tudnunk kell ellenállni ennek a kísértésnek.
Dér Péter
szakgyógyszerész
Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertár és Gyógyszerügyi Szervezési Intézet