FELLER-PELLE KRISZTINA – 2020. 03. 17.
Torokszorító napokat élünk át – kb. egy órája jött a hír, hogy lezárják a határokat, bezárják a boltokat, éttermeket, csak az élelmiszerboltok, s a gyógyszertárak tarthatnak nyitva. Ez valószínűleg egy darabig így lesz.
Nyitva is kell lennünk, hisz annak idején felesküdtünk, hogy a betegeket a legjobb tudásunk szerint, az orvos által felírt, s rendelkezésre álló gyógyszerekkel ellátjuk, segítve ezzel gyógyulásukat, állapotuk javulását, szinten tartását, fennálló panaszaik enyhítését.
Az elmúlt héten a média által közvetített hírek, s a hivatalos bejelentések nyomán hisztérikus felvásárlás kezdődött a gyógyszertárakban is. Ennek első következménye az volt, hogy a gyógyszer-nagykereskedő olyan logisztikai problémával találta magát szembe, amit sejteni sem lehetett. GYÓGYSZERHIÁNY NINCS, illetve nem több, mint az utóbbi hetekben – hónapokban. Egyszerűen arról van szó, hogy nem tudnak a raktárakban többet kiszedni (a termékek egy részét automata, egy részét emberek teszik a megrendelés alapján a szállító ládákba), nem fér több az autókba.
Amit mi a gyógyszertárban látunk, tapasztalunk, ez tényleg szívszorító. Az aktuális, három napja életbe lépett szabályozás szerint csak annyian lehetnek az officinában (a gyógyszerkiadás helyszíne), ahány táraasztal, illetve expediáló (gyógyszert kiadó) szakember van. Ezzel kerüljük a tumultust, bár a 2 méteres távolság megtartása nehezen kivitelezhető.
Fertőtlenítjük a felületeket folyadékkal, spray-t fújkálunk a levegőbe tízpercenként. SZÁJMASZKOT, KESZTYŰT VISELÜNK, ANNAK TUDATÁBAN, HOGY POTENCIÁLISAN MINDENKI FERTŐZHET. A 65 évnél idősebb kollégáinkat nem engedjük dolgozni (sokan vannak, hisz a miénk egy olyan hivatás, amit nagyon nehéz abbahagyni nyugdíjas korban).
A kisgyerekesek megpróbálják a házastársukkal, rokonokkal egyeztetni a felügyeletet – néhányan így is kiesnek a munkából. A „maradék” pedig helyt áll, erőn felül, hisz 3-4-szeres a megjelent betegek száma, s egy-egy ember több gyógyszert szeretne vásárolni, mint eddig.
Eddig nem tapasztalt vészhelyzet van, ilyenkor minden átértékelődik, s új szabályokat kell hoznunk, saját magunk, s szeretteink védelme érdekében.
Úgy gondolom, nincs szükség most 3 havi gyógyszer kiváltására. Nem kell, nem is szabad feltankolni. Legyen otthon láz-, fejfájáscsillapító, a rendszeresen szedett gyógyszerekből egy bontott, s egy teli doboz (békeidőben is ezt javasoljuk), s vitamin, vitamin, immunerősítő. Utóbbiakat a piacon, a szomszéd kistermelőtől is beszerezhetjük. Savanyúkáposzta, citrom, narancs, gyömbér, már hozzáférhető a retek, újhagyma. S a jó marhahúslevesnél, mint tudjuk, kevés alkalmasabb van egy sima megfázás kezelésére. (Ha komolyra fordulna a dolog, nem otthon kell a gyógyszer-, s vitaminbevitelről gondoskodnunk.)
Személy szerint nekem torokszorító volt ma délelőtt látni, ahogy a betegek (vásárlók) tényleg egy méterre egymástól, fegyelmezetten állnak a patika előtt. S bent is megilletődötten hallgatták végig tanácsainkat, olvasták el a kitett plakátokat, higiénés útmutatókat.
Jöttek, s nemcsak maguknak, hanem a nagypapának, a 80 éves szomszéd néninek, a kisgyermekével otthon lévő anyukának is váltották ki a gyógyszereit.
Óvatosan felhívjuk mindenki figyelmét, hogy ne vigyen több havi mennyiséget, hisz a héten mindenkinek szeretnénk adni, akinek szüksége van rá. Folyamatosan érkeznek be a rendelt termékek, ahogy a beszállító kapacitása engedi – nekünk az (is) a feladatunk, hogy ugyanilyen ütemben adjuk tovább, így biztosíthatjuk valamennyire, hogy mindenki hozzájusson a számára alapvető gyógyszerekhez.
A kézfertőtlenítőből (ami a legkelendőbb mostanában) is annyit tudunk készíteni, amennyi alapanyagot kapunk. A kézmosás fontosságára nem győzzük a figyelmet felhívni, hisz víz, szappan mindenhol van, s egy alapos, legalább félperces szappanozással eltávolíthatjuk a kórokozókat. S nem mellesleg a piszkot is.
Fertőtlenítőt akkor javasolunk, ha nincs lehetőség kezet mosni.
Szájmaszk: amíg nem tudnak elegendőt gyártani, engednünk kell, hogy a kórházakban, rendelőkben dolgozókhoz jusson el az itthon gyártott, vagy a külföldről behozott mennyiség. S utána a legyengült állapotú betegeket otthon ápolóknak, rokonaiknak…
Szerencsére a gyógyszertárunkba jövők, a nálunk sorban várakozók ezt is megértik.
Ezen kívül: nem most kell az étrendkiegészítőket, bőrápoló szereket, egyéb termékeket beszerezni. Egy-két hónapig kibírjuk enélkül, azt gondolom, s nem okozunk ezzel felesleges többletterhelést a patikáknak.
A gyógyszerellátás láncában résztvevő minden egység kapacitását a fontos, nélkülözhetetlen gyógyszerek minél gördülékenyebb mozgatásához kell tartalékolni. Kezdve a gyártótól a nagykereskedőn át a gyógyszertárig.
Miközben ezt írom, a férjem említ egy cikket: megkérték a most karanténban lévő olaszokat, írjanak egy levelet 10 nappal korábbi önmaguknak. Szinte mindenki azt írta: „Vedd komolyan az óvintézkedéseket, sokkal nagyobb a fertőzésveszély, mint gondolnánk. Moss kezet, maradj otthon, védd az időseket, a betegeket, ne menj közösségbe.”
Próbáljuk meg eszerint gondolkodni, s cselekedni.
Nem felhalmozni kell, nem kétségbeesni kell, hanem az egyéni, önös érdekeket háttérbe szorítani, s szót fogadni.
Édesanyánk is azonnal elfogadta, megértette, hogy otthon marad, nem nyit ajtót senkinek – hogy tíz év múlva is együtt örülhessünk a tavaszi napsütésnek.
Kollégáimmal szerte az országban, s a gyógyszerellátásban résztvevő összes partnerrel együtt mindent megteszünk, s segíteni fogunk mindenkinek – ehhez türelmet, fegyelmezettséget szeretnék kérni.
Mindenkitől.
Feller-Pelle Krisztina
szakgyógyszerész