Idegen terepen is helytálltunk

Idegen terepen is helytálltunk

Az intézeti gyógyszerellátásnak békeidőben is jellemzője, hogy nem várt, előre megírt megoldással nem rendelkező, sokváltozós helyzetekben kell helytállnunk. A járvány ideje alatt ez mindennapossá vált, a napi rutin kiszámíthatósága szinte megszűnt.

Az ellátáshoz kapcsolódó kihívások is hullámszerűek voltak, mint maga a járvány. Az első időszakban a védőeszközök, fertőtlenítők és a hiánycikké váló gyógyszerek beszerzése jelentett nehézséget. A járvány előrehaladtával pedig a sok beteg szükségletének megfelelő készlet folyamatos biztosítása és ezzel párhuzamosan a vakcinációhoz kötődő feladatok határozták meg a mindennapokat.

A járvány a korábbinál sokkal szorosabb együttműködésre késztette a különböző szakterületek képviselőit, ami sokszor azt jelentette, hogy a saját területüktől idegen terepen kellett helytállniuk. Ennek köszönhetően az Egyetemen belül és azon kívül is jó kapcsolatok alakultak ki, ami a későbbiekben csak hasznára válhat az ellátás egészének. Számomra ennek megélése jelentett pozitív tartalmat ebben a nehéz helyzetben.

A munkaidő fogalma átalakult a járvány ideje alatt. „Feladat” volt, nem munkaidő. Feladat, amelynek másik végén egy beteg, annak reménykedő családja, szerettei, szűkebb és tágabb környezete állt, és mi erőnkön felül igyekeztünk mindent megtenni ezekért az embertársainkért. Éjjel is elindultunk otthonról gyógyszerért akár másik kórházba, nagykereskedőhöz, vagy épp mi adtunk át készítményt más intézményben fekvő beteg számára. Az idősotthonok lakóinak kampányoltása idején napokon át dideregve csomagoltuk a vakcinákat a hűtőkamrában, hogy időben készen legyen minden. Az ellátó osztályokon többen munkaidőn túl is részt vettek önkéntes feladatokban, amely adminisztrációt és konkrét betegellátási tevékenységet egyaránt jelentett. Az intézeti gyógyszerészet a jéghegy víz alatti része. Sejthető, hogy ott van, de a külső szemlélő számára sokszor láthatatlan marad, pedig nincs olyan gyógyszer, amely ne a gyógyszertáron keresztül kerülne a betegekhez.

Sebők Szilvia
főgyógyszerész
Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet
Semmelweis Egyetem