Kérdezze meg gyógyszerészét! – Új tájékoztatási lehetőség
Kedves Kollégák!
Hírlevelünkben az elmúlt évben a „Kérdezze meg” sorozat kapcsán juttattunk el Önökhöz rövid közleményeket, amelyek megítélésünk szerint érdeklődésre számot tartó, az expediálás során hasznosítható ismereteket tartalmaztak. A továbbiakban is szándékunkban áll a Hírlevélben olyan rövid – nemcsak közvetlenül a betegtájékoztatáshoz kapcsolódó – összefoglaló cikkeket küldeni, ami az Önök szakmai munkáját segítheti.Az idén számítunk az Önöktől érkező visszajelzésekre is, hogy eldönthessük, hasznos-e ez a kezdeményezésünk. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy milyen témákról olvasnának szívesen, írják meg nekünk!
Kérjük, hogy a cikkek elolvasása után az alábbi linken szánjanak pár percet véleményük eljuttatására is!
Köszönjük.
Indikáción túli gyógyszerrendelés – „off -label use”
Az „indikáción túli gyógyszerrendelés” azaz az „off- label use” kifejezés jelenti a „label”-től, vagyis az alkalmazási előírástól eltérő gyógyszeralkalmazást, mely érintheti nemcsak a készítmény indikációját, hanem az alkalmazás módját, valamint magában foglalja az alkalmazási előírás bármely paraméterétől, pl. az életkori megszorítástól, vagy az adagolástól való eltérő gyógyszerfelhasználást. A 44/2004-es ESzCsM rendelet szerint javallaton a gyógyszer alkalmazási előírásában szereplő rendelkezéseket kell érteni, azaz valamennyit, és nem csak az indikációt.
Beteg-együttműködés – mit tehet érte a gyógyszerész
Abbahagyható-e (ha jobban van a beteg)? Mi a teendő kihagyott adag esetén? Mi történik, ha nem szedi a gyógyszert?
Dr. Hankó Balázs egyetemi docens
Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár, Gyógyszerügyi Szervezési Intézet
A címben is szereplő kérdések ugyanazt a jelentős problémakört járják körül, a betegegyüttműködés, pontosabban a beteg nem együttműködés kérdését. A kérdés jelentőségét tekintve a sok tudományos munkában megjelent adat helyett elég, ha csak az alábbi jól ismert összefüggéseket idézzük fel: a WHO becslése szerint a fejlett országokban, a krónikus betegségben szenvedőknél a beteg-együttműködés aránya csak 50% körüli. Vizsgálatok számolnak be arról, hogy a gyenge beteg-együttműködés a vezető oka az elvárt klinikai eredmények elmaradásának. A kezelés hatékonysága mellett a beteg-együttműködés alacsony aránya rontja a beteg életminőségét, életkilátásait, veszélyezteti a beteg biztonságát, és indokolatlanul növeli az egészségügyi költségeket.
A gyógyszerhatás jelei, a hozzászokás jelensége; nem kívánatos hatások
Prof. Dr. Tekes Kornélia
A napi gyógyszerészi munka során gyakran szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy a beteg vajon milyen mértékben lesz „terápiakövető”, azaz betartja-e az orvosi, ill. gyógyszerészi előírásokat a szer alkalmazása során. Ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a be nem vett gyógyszertől mellékhatásokat ugyan nem várhatunk, de az elmaradt terápiás hatás a gyógyulás, a tünetek enyhülésének elmaradása, ill. a betegség tüneteinek fellángolása miatt komoly veszélyeket rejt magában azon túl, hogy az orvost és a gyógyszerészt egyaránt megtévesztő következtetésekre vezetheti az előírt terápia hatékonysága tekintetében. A gyógyszerek hatékonyságának megállapítása olyan mindennapos esetekben (pl. akut fájdalomcsillapító, vagy görcsoldó) nem jelent gondot, de a gyógyszerek azon csoportjában, melyeknél a betegség akut fájdalommal ugyan általában nem jár, de fontos a terápiahűség és a beteg is mérni tudja a gyógyszer hatását (vércukor-szint, vérnyomás) már a gyógyszerészi gondozás keretében megfelelő felvilágosítással (vércukor-napló, vérnyomás-napló stb.) tudunk hatni a terápiahűségre. Ebben a vonatkozásban az igazi kihívást azok a gyógyszerek jelentik (pl. antiepileptikumok, antipszichotikumok, koleszterin-szint csökkentők, véralvadás-gátlók, trombocitaaggregáció-gátlók) melyek előírás szerinti alkalmazásának elmaradása gyakran a betegség fellángolását, vagy a laboratóriumi értékek rosszabbodását eredményezheti. Sajnos nem ritka jelenség, hogy a hosszú hónapokon keresztül tünetmentes beteg, önkényesen megszakítja a gyógyszerszedést és nem könnyű megértetni vele, hogy azért „volt jól” mert terápiakövető magatartást tanúsított. Ma már közismert (de sajnos nem mindig betartott), hogy egy antibiotikus kezelést a tünetek javulása ellenére sem szabad abbahagyni az előírt idő előtt, ezért erre minden esetben fel kell hívni a beteg figyelmét.
Nem kívánt jelenségek kezelése; farmakovigilancia
Mit kell tenni, ha mellékhatásokat észlelt a beteg?
Dr. Szijártó Krisztina
A beteg számára legalkalmasabb gyógyszer kiválasztásához szükséges, hogy minél több adatot ismerjünk a készítmény hatásosságával és biztonságosságával kapcsolatosan. Ezek összegyűjtése és megfelelő értékelése, azaz az előny-kockázat arány folyamatos követése a farmakovigilancia fő tevékenysége. A farmakovigilancia tehát nemcsak a gyógyszermellékhatás bejelentéséről szól, hanem a biztonságos gyógyszeralkalmazás egyik legfontosabb őre.
Gyógynövény‐gyógyszer interakciók
Mely étrendkiegészítőkre kell figyelni gyógyszer szedés mellett?
A gyógyszer‐interakciókkal kapcsolatos ismeretek a gyógyszerészképzés és –továbbképzés fontos részét képezik, mivel a biztonságos gyógyszerelés szempontjából elengedhetetlen a hatástalanságot vagy nemkívánatos hatások jelentkezését eredményező kölcsönhatások ismerete. Az interakciók kiszűrését segíti, hogy a gyógyszertári programok interakció figyelő modulokat tartalmaznak, amelyek felhívják a figyelmet az elméletileg lehetséges kölcsönhatásokra. Ugyanakkor vannak olyan interakciók, amelyek jelentőségét általában nem kezelik a helyén, s amelyek felismerését a szoftverek sem segítik. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy sok ezerre tehető az ilyen interakciókért felelőssé tehető szerek száma, könnyen belátható: a beteg biztonsága érdekében elengedhetetlen naprakész ismeretekkel rendelkezni a gyógynövény‐gyógyszer interakciókról.
A gyógyszerek hatását befolyásoló körülmények: Interakció
Tóthfalusi László Ph.D.
Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani IntézetElsősorban amerikai adatok alapján gyógyszeres interakciók felelnek a kórházi felvételek 5-7%-áért. Az esetleges potenciális interakciókra a gyógyszerútmutatókon alapuló szoftverek felhívják a gyakorló gyógyszerész figyelmét és ez elvileg leveszi a gyógyszerész válláról a terhet, hogy az interakciós szabályokat megtanulja és azok alapján tanácsot adjon. Valójában azonban nagyon komoly szakmai kihívást jelent tanácsot adni interakciók vonatkozásában. Az ok az, hogy ugyanezen amerikai adatok azt is mutatják, hogy a legtöbb interakciós riasztás téves, ami előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy az interakciós figyelmeztetést egyáltalán nem veszik figyelembe. Egy felmérés szerint átlagosan 330 interakciós figyelmeztetést kell ahhoz kiértékelni, hogy egy klinikailag értékelhető interakciót elkerüljünk és 2700 potenciális figyelmeztetést ahhoz, hogy egy súlyos interakció elkerülhető legyen. Ezek után nem meglepő, hogy az orvosok 60-90%-a egyáltalán nem is veszi figyelembe az interakciós figyelmeztetéseket. Ezért a gyógyszeres interakció helyes megítélése a fejlett országokban a gyakorló gyógyszerészi munka részéve vált, amit nagyban elősegít a megfelelő informatikai háttér, a beteg digitális formában tárolt adatainak gyors hozzáférése.
A per os gyógyszeralkalmazás gyakoriságát és étkezéshez kötöttségét meghatározó tényezők
Dr. Zupkó István
Egy gyógyszerkészítmény terápiás hatását közismerten nagyszámú tényező befolyásolja. Evidens, hogy a beteg jellemzői (kora, neme, testsúlya, betegségek, együtt adott gyógyszerek) mellett az alkalmazott hatóanyag paraméterei, illetve a készítmény segédanyagai és gyártási technológiája jelentősen befolyásolja a kiváltott hatást. Belátható ugyanakkor, hogy a leggondosabban megválasztott hatóanyag, a legkorszerűbb gyógyszerkészítmény terápiás hatása is elmarad a várttól helytelen alkalmazás esetén. Jelen írás célja a szájon át adott gyógyszerkészítmények optimális hatását meghatározó tényezők összefoglalása. Ezek közül is legfontosabb a bevétel gyakorisága és étkezéshez kötöttsége.
Mit, miért, mennyit? A felírt gyógyszer alapvető azonosítási jellemzői
A hazai gyógyszerrendelési, receptírási általános gyakorlat szerint a gyári készítményeket csomagolásukon szereplő, a szabványos előíratok alapján készült magisztrális készítmények esetében azok szignatúráján feltüntetett név szerint írja fel a beteg számára az orvos. Egyedi, magisztrális rendeléskor az alapanyagok gyógyszerkönyvi neve szerint történik a felírás.