A hazai gyógyszerrendelési, receptírási általános gyakorlat szerint a gyári készítményeket csomagolásukon szereplő, a szabványos előíratok alapján készült magisztrális készítmények esetében azok szignatúráján feltüntetett név szerint írja fel a beteg számára az orvos. Egyedi, magisztrális rendeléskor az alapanyagok gyógyszerkönyvi neve szerint történik a felírás.
A rendelés módját hazai jogszabályok határozzák meg, a gyógyszerek (hatóanyagok, készítmények) elnevezése azonban nemzetközi megállapodásokat követ.
Az alapanyagok, elsődlegesen a kismolekulás anyagok alapvetően a IUPAC (International Union of Pure and Applied Chemistry) szabályok szerint neveződnek el, de a könnyebb kezelhetőség végett ezekből jellemzően u.n. rövidített kémiai neveket képeznek. A gyógyszerkönyvi nevek ezekhez a rövidített nevekhez igazodnak.
A XX. század közepére azonban a gyógyszerkincs hatalmas mértékű fejlődése következtében igény mutatkozott egy, a mindennapi életeben a gyógyszati aktív anyagokra könnyen és mindenki által szabadon alkalmazható nevezéktan megalkotására. A WHO 1953-ban tette közzé az akkor ismert cc. 7000 hatóanyagra vonatkozó „public property – közös tulajdonú” azaz International Nonpropietary Name (INN) listát, ma ismertebb nevén a generikus hatóanyag neveket. Ez a lista évente 100-150 névvel bővül. A gyógyszerkönyvi nevek ma többnyire ezek latinosított formái. Az INN bevezetése számos potitív ténnyel járt:
- egyértelműen azonosítja a hatóanyagot,
- biztonságos rendelést és expediálást tesz lehetővé,
- biztosítja az információk egyértelmű cseréjét.
Jellemzője, hogy az egyes hatóanyagcsoport megjelölésére közös azonos szótagokat, u.n. “stem”-eket használ, amelyek elő- vagy utótagként szerepelnek a hatóanyagok generikus nevében:
pl.
| – cillin | – penicillinek |
| cef- | – cefalosporinok |
| – cain | – helyi érzéstelenítők |
| – olol | – béta blokkolók |
| – parin | – heparinok |
| – pril | – ACE gátlók |
| – sartan | – Angiotensin II. receptor blokkolók |
| – gliptin | – DPP-4 gátló típusú oralis antidiabetikum |
| – ab | – monoclonalis antitest típusú biológiai gyógyszer |
E nevek, amelyeket a készítmények csomagolásán is feltüntetnek, elárulják az adott készítmény farmakológiai hovatartozását, így a fő indikációit.
A készítmény neve azonban a készítmény forgalomba hozatali engédély jogosultjának „tulajdonát” képező, védett név, fantázia név, ”sem nyomtatott, kézzel írt, fonetikus formájában, sem pedig gyógyszerneveket tartalmazó felhasználói szoftverek gyógyszernévlista alapján nem lehet összetéveszthető más fantázia nevekkel”(l). Ezek közül vannak olyanok, amelyek semmit nem árulnak el, de az esetek többségében ezek a nevek is „beszédesek”. Nem ritka a gyógyszer gyártójára való utalás (pl. Rocefin, Roaccutan, RoActemra, Baypress, Baymycard, Glycobay, Ciprobay, Rigevidon, Rigesoft, stb.)
Generikus, hasonmás készítmények esetében a gógyszer-biztonságossággal kapcsolatos kritériumoknak eleget téve a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a gyógyszer nevének szerkezete a követekző lehet:
- fantázianév önmagában, (pl. Cresaagen, Delipid, Rosutec, stb.)
- INN és a gyártó együttesen feltüntetve (pl. Rosuvastatin Sandoz, Rosuvastatin Ricther, Rosuvastatin Actavis, Rosuvastatin Mylan)
- INN és védjegy együttesen feltüntetve (pl. Rosuvastatin™)
A készítmény neve a hatóanyagra utaló fenti szavak mellett mindig jelöli a gyógyszerformát, utal az adott készítmény beviteli módjára is. Az alapvető gyógyszerbeviteli lehetőségek a gyógyszertechnológia fejlődésével jelentősen bővültek. Az új formulációk a hatóanyagok farmakokinetikáját jelentőesen befolyásolják, ezáltal az adott készítmény terápiás alkalmazhatóságát javítják. A névben megjelenő jelzések a szilárd orális formák esetében különösen változatosak. A kontrollált felszívódás különböző megoldásaira utalnak (pl. R = retard, megnyújtott hatás, SR=sustained release, ER vagy XR=extended release – nyújtott felszabadulás, MR=modofied release – módosított felszabadulás, CR=controlled release – kontrollált felszabadulás, ZOK = Zero Order Kinetic – nullad rendű (állandó sebességű) felszabadulási kinetika, HBS = Hydrocolloid Balance System; a hatóanyag felszabadulását egy speciális kolloidikai egyensúly szabályozza, stb.), amely a gyógyszer napi adagolási rendjét alapvetően befolyásolja, egyszerűsíti a hagyományos formákhoz képest.
A név harmadik eleme a hatáserősség, amely egy adott bevételi egységben szereplő hatóanyag mennyiségét jelöli SI egységben kifejezve: g, mg, NE, ugyanez folyékony formák esetén egységnyi (ml) térfogatban. A transdermális készítményeknél a hatóanyag mennyisége mellett feltüntetésre kerül az is, hogy egy adott időegység alatt óra (pl. Durogesic), nap (pl. Nitroderm) milyen hatóanyag-mennyiség szívódik fel.
Az egyéni adagolási rend a készítmények formájának és hatáserősségének figyelembevételével határozandó meg, de a hagyományos „3xl” tablettás utasítás napjainkban közel sem mondható már általánosnak. Az alkalmazott dózis mindig a kezelendő betegség, annak súlyossága és a beteg egyéni paraméterei (súlya, testfelszíne, metabolizáló szerveinek állapota) alapján dől el.
Expediálásnál célszerű érthetően, hangsúlyosan kimondani a kiadandó készítmény nevét, generikus helyettesítés esetén utalni a hatóanyag azonosságra. A BNO alapján azonosítható a rendelési cél, a betegség, ami miatt a gyógyszert felírták; ezt a beteggel történő párbeszéd során célszerű egyértelművé tenni. Nem mulasztható el a követendő pontos adagolási rend elmondása: hasznos lehet az utasítás írásban történő megerősítése. Különös figyelmet és figyelmeztetést érdemelnek a változó napi adagolású (pl. Syncumar, Warfarin) és az intermittáló kezelésre rendelt szerek (pl. methotrexat, fluconazol), amelyek sokszor a szűk terápiás tartományú gyógyszerek közül kerülnek ki.
A “nevén nevezett”, és egyértelmű alkalmazási tanáccsal kiadott gyógyszertől remélhető csak a kívánt terápiás cél elérése.
Soós Gyöngyvér
Forrás: Az Országos Gyógyszerészeti Intézet útmutatója az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek neveinek helyes megválasztásához