Beszámoló a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszerügyi Szervezési és Közigazgatási Szakosztályának szakmai konferenciájáról
2025. szeptember 6-án a Benczúr Hotel adott otthont a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT) Gyógyszerügyi Szervezési és Közigazgatási Szakosztály szakmai konferenciájának, amely a „Gyógyszerészek egységben az egészségügyi rendszerben – gyógyszerészi hivatás és kompetencia fejlesztése” címmel és témakörök jegyében került megrendezésre. A konferencia szakmai programja négy fő tematikus egység köré szerveződött: elsőként a gyógyszerészek egészségügyi gyakorlatban betöltött szerepének újradefiniálása került fókuszba, ezt követte az orvos- és gyógyszerészképzés harmonizálásának kérdésköre, majd az érdekképviseleti szervezetek álláspontjainak egyeztetése, végül pedig két gyakorlati workshop zárta a napot, amelyek a vakcinációs kompetenciák fejlesztését, valamint az onkológiai betegek gyógyszerészi támogatásának lehetőségeit vizsgálták.
A konferencia nem csupán szakmai találkozóként, hanem stratégiai fórumként is értelmezhető, amely a gyógyszerészi hivatás jövőjét, a kompetenciafejlesztés irányait és a különböző szakterületek egészségügyi rendszerben betöltött szerepének újragondolását állította középpontba. A rendezvény célja az volt, hogy elősegítse a gyógyszerészek egységes szakmai közösségként való megjelenését, valamint az egészségügyi szereplők közötti strukturált és integrált együttműködés megerősítését és ennek kommunikációját.
A konferenciát dr. Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár nyitotta meg, aki beszédében kiemelte a gyógyszerészi kompetenciafejlesztés és az egységes egészségügyi rendszer fejlesztésének időszerűségét. Hangsúlyozta, hogy a gyógyszerészek szerepe az ellátórendszerben egyre fontosabbá válik, különösen az orvos-gyógyszerész együttműködés egységesítése terén. Az államtitkár támogatását fejezte ki a konferencia célkitűzései iránt, és méltatta a szakmai párbeszédet, amely a gyógyszerészi hivatás jövőjét formálja.
A szakmai programot dr. Gilinger Anett, a szakosztály elnöke vezette fel, aki köszöntőjében rámutatott: a konferencia nem csupán szakmai találkozó, hanem küldetés is – a gyógyszerészi hivatás és az egészségügyi rendszer egységesítésének szolgálatában, mely propagálását és a rendszer szereplői közötti kommunikálását a szakosztály korábbi rendezvényei is erősítették. A szakosztály célja, hogy a gyógyszerészeket egységes szakmai közösségként tudományos megalapozottsággal képviselje, és előmozdítsa az egészségügyi rendszer szereplői közötti együttműködés fejlődését. A szakosztály elkötelezett amellett, hogy a gyógyszerészi kompetenciák egységben megvalósuló fejlesztése szolgálja a gyógyszerellátás, a betegellátás és a betegbiztonság biztosítását – mindezt a szakmai minőség, a társadalmi bizalom és a rendszerhatékonyság jegyében.
Végül prof. Botz Lajos, az MGYT elnöke fogalmazta meg a fórum szakmai küldetését. Felvezetőjében hangsúlyozta, hogy a gyógyszerészi hivatás fejlődése nemcsak szakmai, hanem társadalmi érdek is. A kompetenciafejlesztés, az interdiszciplináris együttműködés és az egészségügyi rendszerben betöltött szerep újragondolása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyógyszerészek valódi egészségügyi partnerré váljanak – nemcsak az orvosok, hanem a betegek számára is.
A megnyitóbeszédek egyértelműen kijelölték a konferencia irányát: a gyógyszerészi kompetenciák fejlesztése nem csupán szakmai kihívás, hanem stratégiai lehetőség is az egészségügyi rendszer hatékonyabb, emberközpontú működésének megteremtéséhez. A szakosztály küldetése pedig világos: egységben képviselni a gyógyszerészeket, és egységbe rendezni az egészségügyi rendszer szereplőit – a közös célok, így a magyar lakosság egészségi állapotának növelése, és a betegek biztonságos és hatékony gyógyszeres terápiájának szolgálata érdekében. A konferencia tematikus szekciói, előadásai és workshopjai ennek a küldetésnek a jegyében szerveződtek, és olyan szakmai diskurzust teremtettek, amely nemcsak elméleti alapokat erősített meg, hanem konkrét, operatív irányokat is kijelölt a gyógyszerészi kompetenciák fejlesztése területén.
Orvosok és gyógyszerészek együttműködése a gyógyítás szolgálatában – közös felelősség a bizalomért és a betegért
A Konferencia egyik kiemelt szekciója az orvosok és gyógyszerészek közötti együttműködés lehetőségeit és eredményeit mutatta be. A szekciót prof. Bácskay Ildikó és prof. Botz Lajos moderálták, a megnyitó előadást pedig dr. Kőnig Róbert, a betegtájékoztatás és betegelégedettség fejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztos tartotta, aki előadásában a gyógyszerészi hivatás újraértelmezésének szükségességére hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott: „Ahogy a sebész keze nélkül a műtét nem valósulhat meg, úgy a gyógyszerész tudása és felkészültsége nélkül a gyógyítás sem lehet teljes.”
Kőnig doktor szerint a bizalom az egészségügy valódi valutája, amely három pilléren nyugszik: szakmai kompetencia, empatikus kommunikáció, valamint következetes jelenlét és elérhetőség. A gyógyszerész mindennapi jelenléte, hitelessége és figyelme nemcsak információt közvetít, hanem biztonságot és emberi kapcsolatot is teremt. A gyógyszerész ebben a rendszerben a beteg bizalmi hídja – egy olyan kapcsolat, amely összeköti a beteget az egészségügyi tudással, a terápiás döntésekkel és az ellátórendszer többi szereplőjével. Ha ez a híd erős, a gyógyulás útja is biztos alapokon nyugszik.
Az előadás részletesen bemutatta, hogyan bővülnek a gyógyszerészi kompetenciák: a modern gyógyszerész szerepe egyre inkább kiterjed a klinikai támogatásra, terápiás javaslatok megfogalmazására, gyógyszerinterakciók kezelésére, valamint a prevencióra és életmód-tanácsadásra. A digitális kompetenciák – mint az e-recept kezelése, telemedicina, online edukáció – szintén elengedhetetlenek a jövő gyógyszerészi gyakorlatában. Nemzetközi példák – az NHS, a CDC Diabetes Prevention Program – bizonyítják, hogy a gyógyszerészek aktív részvétele a betegellátásban mérhető egészségnyereséget hoz. Magyarországon az EESZT fejlesztése, a gyógyszerészi vényírás lehetősége és az AI-alapú edukációs eszközök mind új dimenziókat nyithatnak a gyógyszerészi kompetenciákban.
Dr. El Koulali Zakariás, országos tiszti főgyógyszerész, előadásában a betegbiztonságot helyezte középpontba. Rámutatott, hogy a gyógyszerészek szerepe a WHO „Medication Without Harm” program céljainak elérésében kulcsfontosságú. A kórházi és közforgalmú gyógyszerészek közötti információátadás – különösen a kórházi elbocsátás és a járóbeteg-ellátás közötti átmenet során – kritikus pontja a betegút folytonosságának. A nemzetközi példák, mint az NHS Discharge Medicines Service, jól mutatják, hogy a gyógyszerészi koordináció jelentősen csökkenti a gyógyszerelési problémák és az azokból fakadó egészségkárosodások arányát és javítja a terápiás kimeneteket.
Dr. Kökény Zoltán, a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet főigazgatója, előadásában a gyógyszerészek szerepének átalakulását mutatta be. A gyógyszerelési hibák megelőzése, a terápiás biztonság növelése és a költséghatékony gyógyszerhasználat mind olyan területek, ahol a gyógyszerész közvetlenül támogatja az orvosi döntéshozatalt. A klinikai fordulat jegyében a gyógyszerész ma már nemcsak logisztikai szereplő, hanem a betegellátás aktív résztvevője: jelen van az osztályos viziteken, gyógyszeranamnézist vesz fel, laboreredményeket értékel és terápiás javaslatokat tesz. A Péterfy Kórházban végzett pilot vizsgálat igazolta, hogy ez a szerepváltás nemcsak szakmailag indokolt, hanem gazdaságilag is megtérülő: a gyógyszerészi jelenlét csökkenti a gyógyszerelési hibákat, optimalizálja a gyógyszerhasználatot, és mérhető megtakarítást eredményez mind a direkt, mind az indirekt költségek terén.
Dr. Süle András, a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet főgyógyszerésze, előadásában a klinikai gyógyszerészi szolgálat bővülő hatásköreit mutatta be, különösen a kórházi járóbeteg-ellátásban. A gyógyszerészek egyre több szakrendelésen vesznek részt a terápiás döntések előkészítésében, a gyógyszerbiztonság értékelésében és a beteg edukációjában. A nemzetközi modellek – különösen a szlovén (2025-től finanszírozott a gyógyszerészi gyógyszeralkalmazás áttekintés) és spanyol példák – azt mutatják, hogy a gyógyszerészi szolgáltatások rendszerszintű finanszírozása nemcsak a betegellátás minőségét javítja, hanem gazdaságilag is megtérülő befektetés.
Dr. Szabó János, az Egészségügyi Szakmai Kollégium (ESZK) Háziorvostani Tagozatának elnöke, a háziorvos-gyógyszerész együttműködés fontosságát emelte ki. Előadásában rámutatott, hogy a háziorvosok a gyógyszerfelírás legnagyobb „beszállítói”, napi szinten több száz vényt írnak. A háziorvosi praxisok túlterheltek, az orvoshiány súlyos probléma. Ezért elengedhetetlen a gyógyszerészekkel való szoros együttműködés, különösen az informatikai rendszerek (EESZT) fejlesztésében, a hatóanyag-alapú gyógyszer felírás kiterjesztésében, a magisztrális készítményekkel való ellátás és a folyamatos konzultáció lehetőségének biztosításában. Szabó János javaslata szerint jogszabályilag szabályozott, online orvos-gyógyszerész fórumra van szükség, amely lehetővé teszi a közös döntéshozatalt és a betegközpontú ellátást.
A szekció tanulsága, hogy az orvos-gyógyszerész együttműködés nemcsak szakmai szükségszerűség, hanem a betegbiztonság, a bizalom és az ellátás minőségének záloga. A gyógyszerész nemcsak kompetens szakember, hanem bizalmi partner, aki hidat épít a beteg és az egészségügyi rendszer szereplői között. Ez a híd akkor erős, ha közös felelősséggel, egymás munkáját kiegészítve dolgozunk a gyógyítás szolgálatában.
A lakossági gyógyszerellátás jövője szabályozói szemszögből – kihívások és lehetőségek a gyógyszerészi kompetenciák fejlesztésében
A „Szabályozói blokk” előadójaként dr. Horváth Beatrix, a Belügyminisztérium Gyógyszerészeti és Orvostechnikai Főosztályának vezetője – dr. Bidló Judit helyettes államtitkár megbízásából – tartott előadást a lakossági gyógyszerellátás aktuális kérdéseiről, kihívásairól és a szabályozás jövőbeli irányairól. Előadásának középpontjában az a felismerés állt, hogy a gyógyszertárak szerepe és a gyógyszerészek feladatai átalakulóban vannak, új igények, új lehetőségek nyílnak és ehhez a szabályozásnak is alkalmazkodnia kell.
A prezentációban bemutatott kihívások – mint a kezelendő információk mennyiségének növekedése, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia térnyerése, a betegedukáció szükségessége, valamint a gyógyszerellátás szakmai és a kereskedelmi szemlélete közötti egyensúly fenntartása, a gyógyszerész-utánpótlás kérdése, – mind olyan területek, amelyek szabályozási oldalról is vizsgálatot igényelnek. A gyógyszertáraknak egyre inkább lehetősége van arra, hogy „mini egészségügyi központokká” váljanak, ahol a gyógyszerész nemcsak gyógyszert ad ki, hanem tanácsot ad, prevenciós szolgáltatásokat nyújt, életmód-tanácsadásban segít, valamint digitális eszközökkel támogatja a beteget.
A szabályozásnak tehát nemcsak követnie, hanem elő is kell segítenie a gyógyszerészi kompetenciák bővülését. Az előadásban bemutatott jövőkép szerint a gyógyszerész a betegközpontú ellátás aktív partnere, aki képes alkalmazkodni a technológiai és társadalmi kihívásokhoz. A gyógyszerelési adatok elektronikus elemzése, a robotizált gyógyszerkiadás, a mesterséges intelligencia alapú alkalmazások használata mind olyan területek, ahol a gyógyszerész jelenléte és szakértelme továbbra is elengedhetetlen lesz, és ahol a szabályozásnak a jövőben is világos, támogató kereteket kell biztosítania.
A Belügyminisztérium által koordinált munkacsoport – amelyben valamennyi szakmai szervezet képviselteti magát – már több tématerület kérdéseinek vizsgálatát is napirendre vette. Ezek közé tartoznak a gyógyszerellátás gazdasági kereteit, a vidéki gyógyszertári ellátás stabilizálását, az ügyeleti rendszer fejlesztését, valamint a gyógyszerészi kompetenciák szakmai és jogi megerősítését érintő kérdések.
Az előadás világos üzenete, hogy a gyógyszerészi kompetenciafejlesztés nemcsak szakmai, hanem szabályozási kérdés is. A cél egy olyan modern, digitálisan támogatott, betegközpontú gyógyszerellátási rendszer kialakítása, amelyben a gyógyszerész nemcsak végrehajtó, hanem kezdeményező, felelős és elismert szereplő. A szabályozás feladata, hogy ehhez a fejlődéshez stabil, kiszámítható és innovációra nyitott környezetet teremtsen.
Tanulás vagy kompetenciafejlesztés? Új igények és új módszerek a felsőoktatásban
Prof. Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója előadásában a kompetencia fogalmának pszichológiai és oktatáselméleti alapjait járta körül, különös tekintettel a mai hallgatói generáció – a Z generáció – sajátosságaira. Előadásának célja az volt, hogy a gyógyszerészi kompetenciabővítésről szóló gyakorlati kezdeményezések mögé világos, tudományosan megalapozott fogalmi és generációs keretet adjon. Rámutatott, hogy a kompetencia nem pusztán tudás vagy készség, hanem azok integrált, alkalmazásképes egysége, amely magában foglalja a motivációt, az attitűdöt és a helyzetfüggő döntéshozatali képességet is. A gyógyszerészi kompetencia tehát nemcsak azt jelenti, hogy a szakember ismeri a gyógyszereket, hanem azt is, hogy képes azokat a beteg javára, felelősen, empatikusan és együttműködve alkalmazni.
A kompetenciafejlesztés azonban csak akkor lehet hatékony, ha figyelembe vesszük a hallgatók generációs sajátosságait. A Z generáció – az 1995 után születettek – „digitális bennszülöttek”, akik egyszerre több csatornán kommunikálnak, rövid figyelmi ciklusokkal rendelkeznek, és azonnali visszacsatolást várnak. Számukra a klasszikus, lineáris oktatási formák kevésbé hatékonyak. A tanulás náluk inkább navigációs, mintsem memorizáló jellegű: nem a tudás tárolása, hanem annak gyors elérése és alkalmazása a cél. Purebl professzor hangsúlyozta, hogy a kompetenciafejlesztés új csatornái közé tartoznak a digitális platformok, a vizuális és interaktív tananyagok, a közösségi média, valamint a személyre szabott, élményszerű tanulási formák. A gyógyszerészképzésben is elengedhetetlen, hogy ezek megjelenjenek, és a tanítási módszerek alkalmazkodjanak a hallgatók információfeldolgozási és motivációs sajátosságaihoz. Ezen technikák alkalmazása már több képzőhelyen is megkezdődött és folyamatossá vált (pl.: PTE). Az előadás tanulsága, hogy a gyógyszerészi kompetenciák bővítése nemcsak szakmai és szabályozási, hanem pedagógiai és pszichológiai kihívás is. A jövő gyógyszerésze akkor lesz sikeres, ha a képzés során nemcsak tudást, hanem alkalmazható, saját, belső értékként kezelt kompetenciákat sajátít el, olyan formában, ahogyan azt a saját generációja képes befogadni és működtetni.
Gyógyszerészi kompetenciák új dimenzióban – A szakma jövője a fejlesztésben rejlik
Az eseményen külön szekció foglalkozott a gyógyszerészi kompetenciák fejlesztésével. A „Kompetenciafejlesztési projektek bemutatása” című blokk előadói olyan kezdeményezéseket mutattak be, amelyek a gyógyszerészi hivatás jövőjét formálják – a digitális innovációtól az onkológiai gondozásig, a betegkommunikáció új útjaitól a gyógyszeralkalmazás mélyebb megértéséig.
A szekciót dr. Somogyi Orsolya nyitotta, aki a SZEBB-program szakmai koordinátoraként a hazai gyógyszerészet jövőjének építéséről beszélt. Előadásában hangsúlyozta, hogy a gyógyszerészek nem csupán gyógyszerkiadó szakemberek, hanem a lakossági egészségügyi ellátás kulcsszereplői. A SZEBB-program célja, hogy a gyógyszerészek aktívabb szerepet vállaljanak a prevencióban, edukációban és a betegút szervezésében.
A Szegedi Tudományegyetemről érkezett dr. Tóthné dr. Viola Réka a GYAT II. program perspektíváit mutatta be, amely a gyógyszeralkalmazás áttekintésének második szintjét célozza. A kognitív gyógyszerészi szolgáltatások fejlesztése révén a gyógyszerészek képesek lesznek komplex terápiás döntések támogatására, a gyógyszeres kezelés optimalizálására – mindezt a beteg biztonságának és életminőségének javítása érdekében.
Dr. Csontos Diána, a Budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet főgyógyszerésze az onkológiai ellátásban alkalmazott gyógyszerészi szolgáltatásokról beszélt. Kiemelte, hogy a gyógyszerészek szerepe az onkológiai terápiák menedzselésében egyre hangsúlyosabb, különösen a betegedukáció, adherencia és a gyógyszerbiztonság területén. Az onkológiai munkacsoport célja, hogy a gyógyszerészek ne csak technikai, hanem humán kompetenciáik révén is hozzájáruljanak a betegek gyógyulásához.
A Magángyógyszerészek Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke, Lukácsné dr. Fodor Enikő a kompetenciafejlesztés lehetőségeit vázolta fel. Előadásában kitért a gyógyszerészi szolgáltatások bővítésére, a jogszabályi környezet fejlesztésére és a gyógyszertári gyakorlat modernizálására. A MOSZ javaslatai a gyógyszerészek szakmai önállóságának erősítését célozzák, különös tekintettel a vidéki ellátás stabilizálására.
Dr. Zlinszky János, a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségének (HGYSZ) elnöke az angliai Pharmacy First program hazai adaptációjáról beszélt. A modell lényege, hogy a gyógyszerészek meghatározott protokollok mentén akut betegségeket diagnosztizálhatnak és kezelhetnek, enyhítve ezzel az alapellátás terheit. A program nemcsak szakmai, hanem gazdasági értelemben is fenntartható, és jelentősen növeli a gyógyszerészek társadalmi megbecsülését.
A kórházi kompetenciák fejlesztéséről dr. Bodó Gabriella, az OKFŐ Gyógyszerészeti és Kutatáskoordinációs Főosztályának vezetője beszélt. A kutatási és fejlesztési projektek révén a gyógyszerészek egyre inkább integrálódnak az intézményi terápiás döntéshozatalba, és aktív szerepet vállalnak az innovatív gyógyszeralkalmazásban.
Dr. Bertalan Lóránt, az ESZFK (Egészségügyi Szolgáltató és Fejlesztési Központ Nonprofit Kft.) eRecept és eEgészségügy vezető szakértője előadásában hangsúlyozta: a gyógyszerészek számára elengedhetetlen lenne az EESZT bizonyos moduljaihoz – különösen az Egészségügyi dokumentumok (EHR) és az eProfilhoz – való hozzáférés. Az EHR tartalmazza a zárójelentéseket, ambuláns lapokat, laborleleteket, míg az eProfil a gyógyszerallergiákat, krónikus gyógyszerelést és védőoltásokat. A klinikai és kórházi gyógyszerészek már most is használnák ezeket a funkciókat, és az EESZT-ben három évre visszamenőleg elérhető gyógyszerelési adatok jelentős segítséget nyújtanak a gondozásban.
Az EU-s eRecept, a DrBetMen és a Dcont eNAPLÓ fejlesztések a betegadatok integrált kezelését támogatják, a gyógyszerészi szerepkör bővítésével. Nemzetközi példák is igazolják: a gyógyszerészek aktív szerepet vállalhatnak a terápiák követésében. Az EESZT MI ökoszisztéma pedig új lehetőségeket kínál a gyógyszergazdálkodás, döntéstámogatás és oktatás terén.
A szekció záróelőadását dr. Pető Botond tartotta, aki nemcsak mint “Z” generációs gyógyszerész, hanem mint tartalomkészítő is példát mutat a szakma kommunikációs megújulására. Előadásában arról beszélt, hogyan lehet egyszerű, közérthető nyelvezettel eljutni a betegekhez, és hasznos, érthető információval szolgálni a gyógyszerekről. Küldetésének tekinti, hogy a gyógyszerészi tudást a digitális térben is elérhetővé tegye – nem véletlenül ő Magyarország legnézettebb gyógyszerésze. Elhivatottsága és hiteles kommunikációja példaértékű a gyógyszerész társadalom számára.
A gyógyszerészek szerepe az egészségügyi rendszerben egyre komplexebb, felelősségteljesebb és nélkülözhetetlenebb. A szekció előadói nemcsak szakmai víziót, hanem konkrét megvalósítási irányokat is felvázoltak – a gyógyszerészet jövője kompetenciafejlesztésben rejlik.
Gyógyszerészképzés a változó egészségügyi környezetben – az egyetemi gyógyszerészképző helyek dékánjainak közös víziója
A konferencia keretében a négy hazai gyógyszerészképzőhely dékánjai – prof. Bácskay Ildikó (Debreceni Egyetem), prof. Antal István és Prof. Zelkó Romana (Semmelweis Egyetem), prof. Szakonyi Zsolt (Szegedi Tudományegyetem) és dr. Fittler András (Pécsi Tudományegyetem) – osztották meg gondolataikat a gyógyszerészképzés jelenéről és jövőjéről. Előadásaik közös nevezője az volt, hogy a gyógyszerészképzésnek alkalmazkodnia kell a modern egészségügyi környezethez, és ehhez átfogó szemléletváltásra, strukturális reformokra és interprofesszionális együttműködésre van szükség.
A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán prof. Antal István és Prof. Zelkó Romana vezetésével átfogó kurrikulumreform valósult meg, amely a betegközpontú szemléletet és a gyakorlatias kompetenciák fejlesztését helyezte fókuszba. A képzés célja, hogy a gyógyszerészhallgatók már a tanulmányok elejétől gyakorlati tudást szerezzenek, és mélyrehatóan megértsék a beteg és gyógyszer kapcsolatát – különös tekintettel a minőségre, biztonságra, hatásosságra és adherenciára. A Hőgyes–Schöpf-Merei kampusz fejlesztése révén az egyetem gyógyszerellátási kapacitása is bővült, lehetővé téve speciális készítmények előállítását és az országos szintű ellátást.
A dékánok kiemelték, hogy a gyógyszerészképzésnek a kompetenciák fejlesztésére kell épülnie. A gyakorlatorientált oktatás, a klinikai szemlélet, a digitális eszközök alkalmazása és az interdiszciplináris megközelítés mind olyan elemek, amelyek nélkülözhetetlenek a korszerű gyógyszerészi szerepkör betöltéséhez. A képzés nemcsak szakmai tudást, hanem együttműködési készségeket, kommunikációs kompetenciákat és etikai érzékenységet is kell, hogy fejlesszen.
Prof. Szakonyi Zsolt előadásában a képzési struktúra optimalizálására helyezte a hangsúlyt. Rámutatott, hogy a jelenlegi terhelés már nem növelhető, ezért a specializációt a graduális képzés utolsó szakaszában kell elkezdeni, míg a végső kompetenciák megszerzése a posztgraduális képzések keretében történhet. Kiemelte a gyógyszerészi vényírás lehetőségét mint a kompetenciabővítés egyik fontos irányát, valamint a klinikai és ipari gyógyszerészi szerepek erősítését.
Dr. Fittler András előadásában a szervezeti szintű tantervi reform szükségességét hangsúlyozta. A kompetenciaalapú tantervi auditok, az oktatói közösség fejlesztése és a pedagógiai kultúra megújítása elengedhetetlenek ahhoz, hogy a képzés valóban megfeleljen a munkaerőpiaci elvárásoknak. Kiemelte az interdiszciplináris együttműködés és a nemzetközi harmonizáció fontosságát, valamint a gyakorló szakemberek bevonását a képzésbe. Mint fogalmazott: „A modern gyógyszerészképzés nemcsak technológiai, hanem szemléleti és szervezeti megújulást is kíván.”
Prof. Bácskay Ildikó az orvos-gyógyszerész együttműködés oktatásának gyakorlati megvalósítására koncentrált. Részletesen bemutatta, hogyan lehet közös kurzusokkal, szimulációs gyakorlatokkal, projektalapú tanulással és digitális platformokkal fejleszteni az interprofesszionális kompetenciákat. Kiemelte, hogy az orvos és gyógyszerész képzés számos közös alapkompetenciára épül – például természettudományos ismeretek, betegbiztonság, kommunikáció, etika –, ugyanakkor a specializációjuk eltérő irányba halad: az orvos a diagnózisra és terápiára, míg a gyógyszerész a gyógyszerelésre és gyógyszerbiztonságra fókuszál. „A terápia biztonsága és hatékonysága csak csapatmunkában érvényesülhet – ezt már az egyetemen meg kell tanítani” – hangsúlyozta.
Az előadásokból világosan kirajzolódott, hogy bár az intézmények eltérő megközelítést alkalmaznak, a cél közös: olyan gyógyszerészek képzése, akik képesek aktívan részt venni a betegellátásban, együttműködni más egészségügyi szakemberekkel, és alkalmazni a legmodernebb technológiákat. A képzés megújítása nemcsak szakmai, hanem szemléleti és szervezeti kihívás is, amelyhez elkötelezett oktatói közösségre, korszerű tantervekre és nyitott intézményi struktúrára van szükség.
Közös felelősség, közös cél – Érdekképviseleti egyeztetés a betegellátás szolgálatában
A konferencia egyik kiemelt szakmai pillére az „Érdekképviseleti szervezetek véleményének egyeztetése” szekció volt, amelyben a gyógyszerészi és orvosi szakma képviselői közösen keresték a válaszokat az egészségügyi rendszer kihívásaira. A szekció célja az volt, hogy a a betegek érdekét szem előtt tartva a különbőző érdekképviseleti szereplők közösen gondolkodjanak a kompetenciák gyakorlati beépítéséről, az együttműködés új alapjairól és a betegellátás minőségének javításáról.
Dr. Pinke Ildikó, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára előadásában a gyógyszerészek és orvosok közötti együttműködés új alapjait vázolta fel. A World Medical Association (WMA) állásfoglalására hivatkozva hangsúlyozta, hogy a betegek érdekeit az szolgálja a legjobban, ha a két hivatás képviselői kölcsönösen elismerik egymás szerepét, és együttműködnek a biztonságos és hatékony gyógyszerhasználat érdekében. Az optimális gyógyszeres terápia eléréséhez bizalomra, tiszteletre és folyamatos kommunikációra van szükség – mindez a betegért történik.
Ezt követően dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) elnöke a gyógyszerészi kompetenciák gyakorlati beépítéséről beszélt. Előadásában történeti és jogi kontextusban mutatta be a gyógyszerészi gondozás, az ügyeleti rendszer, a vis major helyzetekben alkalmazható vényírás, valamint a gyógyszertári szolgáltatások fejlődését. Kiemelte, hogy a gyógyszerészek szakmai önállóságának megőrzése és bővítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyógyszertárak megkerülhetetlen szereplői maradjanak a gyógyszerellátásban. A kompetenciák nemcsak szakmai jogosultságot jelentenek, hanem társadalmi felelősséget is – a betegbiztonság, az ellátás minősége és az egészségügyi rendszer fenntarthatósága érdekében.
A szekciót követő egyeztetés, amelyet dr. Gilinger Anett és dr. Vida Róbert moderáltak, szakmailag konstruktív és nyitott légkörben zajlott. A résztvevők között egyetértés uralkodott abban, hogy a szakmai érdekek nem ellentétesek, hanem egymást kiegészítik és erősítik. A nézetek összehangolása során egy közös álláspont kristályosodott ki: a betegek érdeke az első, és minden szakmai törekvésnek ezt kell szolgálnia. Az egyeztetés nemcsak szakmai konszenzust hozott, hanem megerősítette a konferencia alapgondolatát is – hogy a gyógyszerészek és orvosok egységben, partnerségben és tudományos alapokon járulnak hozzá az egészségügyi rendszer fejlődéséhez.
Gyógyszerészek szerepe a vakcinációban – új kompetenciák az orvos-gyógyszerész együttműködés szolgálatában
A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszerügyi Szervezési és Közigazgatási Szakosztályának 2025. szeptember 6-i konferenciáján kiemelt figyelmet kapott a gyógyszerészek vakcinációs szerepvállalása. A „Vakcináció” workshop során dr. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Infektológiai Osztályának osztályvezető főorvosa, valamint dr. Süle András, a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet főgyógyszerésze osztották meg tapasztalataikat és jövőbeni elképzeléseiket a gyógyszerészek vakcinációs kompetenciáiról.
Dr. Szlávik János előadásában hangsúlyozta, hogy a járványok elleni védekezés hatékonysága nemcsak az orvosi ellátás minőségén, hanem az egészségügyi rendszer szereplőinek együttműködésén is múlik. Meggyőződése szerint a gyógyszerészek bevonása az oltási programokba nemcsak szakmailag indokolt, hanem közegészségügyi szempontból is elengedhetetlen. A gyógyszerészek hiteles egészségügyi szakemberek, akik képesek növelni a lakosság bizalmát, csökkenteni az oltási hezitanciát, és hatékonyan részt tudnak venni a tájékoztatásban, az oltások beadásában, valamint a farmakovigilanciában. Szlávik kiemelte: „A gyógyszerészek nap mint nap bizonyítják, hogy nemcsak a gyógyszerellátásban, hanem a prevencióban is kulcsszerepet tudnak vállalni.”
A workshop során bemutatott nemzetközi példák (pl.: PGEU, FIP állásfoglalások) és meta-analízisek (Isenor, Le et al., Ecarnot, Murray) alátámasztják, hogy a gyógyszerészi részvétel szisztematikusan javítja az oltási arányokat. Az adatok szerint a gyógyszerészek által végzett vakcináció akár 24–31%-kal is növelheti az átoltottságot a teljes populációban, míg a magas rizikójú csoportokban mérhető javulást hoz. A gyógyszertári vakcináció nem helyettesíti, hanem kiegészíti az orvosi ellátást, javítva a hozzáférést, csökkentve a járványok terjedését, és növelve a rendszer reakcióképességét.
A gyógyszerészek szerepe különösen fontos a speciális betegcsoportok – például immunkompromittált betegek, idősek, daganatos betegek – ellátásában, ahol a bizalom, a szakértelem és a közvetlen elérhetőség döntő tényező. A COVID-19 oltópontok működése során szerzett tapasztalatok is azt mutatják, hogy a gyógyszertárak jelentős terhelésracionalizálási potenciállal bírnak, és képesek hatékonyan részt venni az oltási kampányokban.
A hazai szakmai álláspont szerint a gyógyszerészi vakcinációs szerepvállalás bevezetése komplex előkészítést igényel. Elengedhetetlen egy átfogó szakmai protokoll kidolgozása, amely meghatározza az oltási folyamat lépéseit, a dokumentációs eljárásokat és a betegút szabályozását. Ezzel párhuzamosan szükség van célzott képzési programokra, amelyek a gyakorlati vakcinológia, az oltási technikák és a kommunikációs készségek fejlesztésére fókuszálnak. A jogszabályi háttér megteremtése szintén kulcsfontosságú: a gyógyszerészek jogköreinek bővítése, a felelősségi körök tisztázása és az oltások beadásának engedélyezése nélkül a rendszer nem működhet. Végül, de nem utolsósorban, a szolgáltatás fenntarthatósága érdekében szükséges egy megfelelő finanszírozási modell kialakítása, amely ösztönzi a részvételt és biztosítja a minőségi ellátást.
A konferencia eredményei alapján egyértelmű, hogy a gyógyszerészek vakcinációs szerepvállalása nemcsak szakmai, hanem közegészségügyi és gazdaságossági szempontból is előnyös. Az orvos-gyógyszerész együttműködés új alapokra helyezése a betegek biztonságát, a járványok elleni védekezés hatékonyságát és az egészségügyi rendszer tehermentesítését szolgálja. A gyógyszerészek kompetenciabővítése a vakcináció terén egy olyan lehetőség, amelyet szakmailag felkészülten, szabályozottan és társadalmilag elfogadott módon kell megvalósítani.
Gyógyszerészek az onkológiai ellátásban – felelős együttműködés a beteg érdekében
A konferencia második workshopja az onkológiai betegek gyógyszerészi támogatására fókuszált. Prof. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa és Dr. Szűcs Attila, az intézet főgyógyszerésze, valamint a Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezetének (MGYT KGYSZ) elnöke, közösen mutatták be, hogyan válik a gyógyszerész az onkológiai ellátás integrált, felelős szereplőjévé.
Az onkológiai betegek az egyik legsérülékenyebb csoportot képviselik: a betegség és a kezelések fizikai, lelki és pszichés megterhelést jelentenek számukra. Ebben az érzékeny ellátási környezetben a gyógyszerész szerepe túlmutat a gyógyszerkészítésen. Aktívan részt vesz a terápiatervezésben, a gyógyszerelési biztonság szavatolásában, a mellékhatások monitorozásában, valamint a betegedukációban. A gyógyszerész ellenőrzi az interakciókat, figyelembe veszi a betegspecifikus paramétereket, és javaslatot tesz a dózis módosítására, dokumentálja a mellékhatásokat, részt vesz a farmakovigilancia folyamatában.
Kiemelt jelentőségű a gyógyszerészi szerep az orális kemoterápiás szerek esetében, amelyekkel a beteg már a kórházi ellátás után, otthon, a közforgalmú gyógyszertárban találkozik. A gyógyszerész segít eligazodni a nem szokványos adagolási sémákban, figyelmeztet az interakciókra, és támogatja a beteget a mellékhatások kezelésében – legyen szó hányásról, neuropátiáról, mucositisről vagy kéz–láb szindrómáról.
A workshop hangsúlyozta, hogy a gyógyszerész-orvos együttműködés nemcsak a terápiás eredményeket javítja, hanem a betegbiztonságot és a bizalmat is erősíti. A gyógyszerész szoros kapcsolatban dolgozik az onkológusokkal, nővérekkel, dietetikusokkal és pszichológusokkal, részt vesz az onkoteam megbeszéléseken, és közreműködik az intézményi gyógyszerkészletek és beszerzések tervezésében. A klinikai kutatásokban való gyógyszerész bekapcsolódás, az új gyógyszerformulációk és beadási módok értékelése, valamint az adatgyűjtés és elemzés révén hozzájárul az ellátás folyamatos fejlődéséhez.
A kórházi ellátásból kikerülő beteg útjának biztonságos folytatása szintén gyógyszerészi feladat. A gyógyszerész biztosítja a terápiás folytonosságot a járóbeteg-ellátásban, segíti az adherenciát, és csökkenti a kezelési hibák kockázatát. A gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek így nemcsak információs, hanem prevenciós és bizalmi szerepet is betöltenek.
A bemutatott modell jó példája annak, hogyan válhat a gyógyszerész az ellátási rendszer aktív, felelős tagjává. Az orvos-gyógyszerész együttműködés az onkológiában nemcsak szakmai szükségszerűség, hanem a beteg érdekében megvalósuló, hatékony és biztonságos gyógyítás alapfeltétele.
A konferencia célkitűzései maradéktalanul teljesültek: a szakmai diskurzus nem csupán elméleti alapokat erősített meg, hanem konkrét, operatív irányokat is kijelölt a gyógyszerészi kompetenciák fejlesztése terén. A szekciókban elhangzott előadások és a konstruktív eszmecserék nyomán elindulhatnak azok a szakmai folyamatok, amelyek a jogi környezet és biztonságos adathozzáférés mellett a megfelelő finanszírozási formával kiegészülve a szakmi szereplők együttműködésével kialakított szakmai szabályok alapján (legyen az protokoll, irányelv vagy módszertani levél) az egyetemek és szervezetek közös képzési módszereivel megteremtik a lehetőségét a kompetenciabővítés gyakorlati megvalósításának. Fontos kihangsúlyozni, hogy a kitűzőtt célok, csak a konferencián bemutatott, már kidolgozott módszertanok egységesítésével és a gyógyszerészi intervenciók mérhető és dokumentálható megvalósításával érhető el a gyógyszerészi hozzáadott értéke az egészségügyi rendszer hatékonyabb működése és a betegellátás minőségének növelése érdekében.
Reménnyel és határozott tervekkel zárjuk a rendezvényt, és folytatjuk közös munkánkat – céltudatosan, egységben, a gyógyszerészi hivatás szellemében. Mert a hivatás nem csupán szakma, hanem elkötelezett szolgálat: a betegekért, az orvosokkal együttműködésben, az egészségügyi rendszer megerősítéséért.
Dr. Gilinger Anett
a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság
Gyógyszerügyi Szervezési és Közigazgatási Szakosztályának elnöke