Az ajtó mindig nyitva állt

Az ajtó mindig nyitva állt

Szerettem volna egy hangzatos hasonlattal indítani, hogy milyen is volt az elmúlt Covidos időszak, de nem találtam olyan gondolatra, ami kellően leírja azt, ami velünk történt. Mindannyiunkban kavarog a félelem, küzdelem, remény. A napról napra változó szabályok követése, ahogy a betegeket, úgy minket egészségügyi ellátókat is próba elé állított. Az orvosi vizsgálatok nagyfokú korlátozása számunkra azt jelentette, hogy jóval több beteg kért a gyógyszertárban segítséget, ahol az ajtó mindig nyitva állt. Sokan most döbbentek rá arra, hogy az esetek nagy részében tökéletesen elég volt patikába eljönni orvosságért. Útmutatásunkkal, vény nélküli gyógyszerek használatával, esetleg gyógyteákkal kiválóan el tudtuk látni a legtöbb beteget, az orvosi rendelőben való várakozás, és a háziorvosi szolgálat terhelése nélkül. Idős betegeink számára különösen problémát jelentett a gyógyszerek felíratása. A rendelő telefonja - érthető okokból - rendszeresen foglalt volt. Szerencsére emailben is lehetett kérni a gyógyszerek felírását, ez azonban nem mindenkinek hétköznapi feladat. Szívesen ajánlottam, hogy a gyógyszerigényeket továbbítom a rendelő felé. Sok esetben az is kiderült, hogy felesleges a felírás, hiszen az elektronikus térből még volt letölthető recept. A rendelő felé pedig egy összesített email érkezett, amellyel ők is könnyebben végezhették a munkájukat.

Amit take home message-ként átadni szeretnék, az az, hogy össze kell tartanunk. Nemcsak mint egészségügyisek, hanem mint emberek is számítanunk kell egymásra.

Dr. Gyermán Anna
gyógyszerész
Zsálya Gyógyszertár Ebes