Mindig számíthattak ránk

Az elmúlt „járványév” nagyban átalakította mindennapos rutinunkat, szakmai életünket. Kórházi-klinikai gyógyszerészként az eddiginél is fontosabb volt jelenlétünk a gyógyszerellátásban, az osztályos munkában és döntéstámogatásban, vagy akár a „központi gyógyszertári” szerepünk révén kapcsot képezni a betegellátó-rendszer egyes pontjai közt. A kihívások és nehézségek ellenére a járványidőszak pozitívuma, hogy javult és elmélyült a gyógyszerész-klinikus párbeszéd, és erre méltán alapozhatunk a jövőben. Nagyon sok új munkakapcsolatot alakítottunk ki a járványév során, ez egy lehetőség is volt mind számunkra, mind a kórházi-klinikai gyógyszerészet számára.

Gyógyszerészként mindig számíthattak rám a betegellátást végzők, legyen szó hétvégéről vagy ünnepnapról, éjszakáról vagy nappalról. Mindig elérhető voltam, mert úgy éreztem, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetek ebben a nehéz időszakban. Ez olykor olyan feladatokban is megnyilvánult, amelyek merőben eltértek a mindennapi gyakorlatomtól. Próbáltam ott segíteni, ahol tudtam, és büszkén vállaltam, hogy mindezt gyógyszerészként teszem, karöltve nővérekkel, rezidensekkel, szakorvosokkal vagy adott esetben adminisztrátorokkal, pszichológusokkal. Mindezt a sok nehézséget egy olyan fiatal gyógyszertári csapattal küzdöttük végig, ahol gyógyszerészek és gyógyszertári asszisztensek egymást segítve dolgoztunk – sokszor nehéz körülmények közt, de minden nap azért, hogy a járványt mihamarabb leküzdhessük és eközben minél magasabb szintű betegellátást biztosíthassunk.

Gulyás Eszter
Semmelweis Egyetem
Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet