Gyógyszerészet – 2026. október

Posted on Updated on by Oláh CsabaCategories:Gyógyszerészet, MGYTávoktatás, Továbbképzés

2026. október TESZT

A Gyógyszerészet 2026. októberi  tesztkérdései ezen a linken elérhetők.

Az MGYT távoktatásában kizárólag a Gyógyszerészet szaklap előfizetői vehetnek részt, akik 2026. március végéig regisztráltak az MGYT honlapján.
Az előfizetéssel rendelkező, regisztrált résztvevők számára az év végén 20 pontot írunk jóvá a GYOFTEX rendszerében.

Tartalom

Továbbképző közlemények

Az állatharapás gyakori sérülés, amelynek elsődleges ellátása során a megfelelő sebkezelés mellett a bakteriális fertőzés kockázatának, a tetanusz- és veszettség elleni posztexpozíciós profilaxis szükségességének, valamint a sebészeti szakellátás indikációinak egyidejű mérlegelése szükséges. Ugyan az ellátás módját az állat faja, a sérülés típusa, mélysége és anatómiai lokalizációja, az expozíció körülményei, valamint a beteg immunológiai állapota és korábbi oltottsága egyaránt befolyásolja, a jelen közlemény célja az állatharapások elsődleges ellátásának gyakorlati, egységes szemléletű összefoglalása, különös tekintettel a megfelelő betegirányításra és a potenciálisan súlyos szövődmények megelőzésére.

Kulcsszavak: állatharapás, posztexpozíciós profilaxis, tetanusz, veszettség

Animal bites: Practical aspects of initial management

Animal bites are common injuries whose initial management requires the simultaneous consideration of appropriate wound care, the risk of bacterial infection, the need for post-exposure prophylaxis against tetanus and rabies, and the indications for surgical assessment. Although management is influenced by the animal species, the type, depth, and anatomical location of the injury, the circumstances of exposure, as well as the patient’s immune status and previous vaccination history, the aim of this article is to provide a practical and unified overview of the initial management of animal bites, with particular emphasis on appropriate patient referral and the prevention of potentially serious complications.

Keywords: Animal bite, post-exposure prophylaxis, tetanus, rabies

Irodalom

  1. Savu AN, Schoenbrunner AR, et al. Practical Review of the Management of Animal Bites. Plast Reconstr Surg Glob Open. 2021;9(9):e3778.
  2. Indramohan G, Marietta M, et al. Animal Bites. StatPearls. Treasure Island (FL)2026.
  3. MayoClinic. Animal bites: First aid 2024 Available from: https://www.mayoclinic.org/first-aid/first-aid-animal-bites/basics/art-20056591.
  4. UpToDate. Animal bites (dogs, cats, and other mammals): Evaluation and management Topic 2026 [Available from: https://www.uptodate.com/contents/animal-bites-dogs-cats-and-other-mammals-evaluation-and-management?search=animal%20bite&source=search_result&selected Title=1~122&usage_type= default&display_rank=1&searchCorrelationId=12865188-db6e-4af2-b819-582a4c71e41d&searchCorrelation Term=animal%20bite.
  5. NNGYK. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ módszertani levele a 2026. évi védőoltásokról 2026 [Available from: https://nngyk.gov.hu/hu/modszertani-levelek/2026-az-nngyk-modszertani-levele-a-2026-evi-vedooltasokrol.html.
  6. UpToDate. Tetanus-diphtheria toxoid vaccination in adults 2025 [Available from: https://www.uptodate.com/contents/tetanus-diphtheria-toxoid-vaccination-in-adults?search=tetanus%20prophylaxis&source=search_result&selectedTitle=3~150&usage_type=default&display_rank=3&searchCorrelationId=c1d7f32a-6afa-461d-9ddd-d153158ad69a&search CorrelationTerm=tetanus%20prophylaxis.
  7. UpToDate. Indications for post-exposure rabies prophylaxis 2026 [Available from: https://www.uptodate.com/contents/indications- for-post-exposure-rabies-prophylaxis?search=animal%20bite&topicRef=7671&source=see_link&searchCorrelationId=12865188-db6e-4af2-b819-582a4c71e41d&searchCorrelationTerm= animal%20bite.
  8. NNGYK. LYSSA_2_melleklet 2011 [Available from: https://nnk.gov.hu/index.php/jarvanyugyi-es-infekciokontroll-foosztaly/epinfo-kiadvany/category/331-2011.html.
  9. Stevens DL, Bisno AL, et al. Practice guidelines for the diagnosis and management of skin and soft tissue infections: 2014 update by the Infectious Diseases Society of America. Clin Infect Dis. 2014;59(2):e10–52.
  10. Abrahamian FM, Goldstein EJ. Microbiology of animal bite wound infections. Clin Microbiol Rev. 2011;24(2):231–46.

A DNS-szekvenálási technológiák fejlődése az elmúlt évtizedekben jelentősen formálta a genetikai és egyéb biológiai kutatásokat. A módszertani újítások segítségével, a költséghatékonyság növekedésével egyre nagyobb mennyiségű genetikai információ vált hozzáférhetővé. Ebben a cikkben röviden áttekintem a DNS-szekvenálási technológiák fejlődésének főbb állomásait, különös tekintettel az új generációs módszerek (next-generation sequencing, NGS) megjelenésére és térhódítására. Röviden ismertetem az első, második és harmadik generációs eljárások főbb jellemzőit, az egyes módszerek előnyeit és korlátait. Ezek mellett bemutatom az NGS-ben rejlő lehetőségeket, orvostudományi, mikrobiológiai és környezetkutatási alkalmazásait, valamint a technológiák jelenlegi kihívásait és a jövőbeli fejlesztési lehetőségeket.

Kulcsszavak: genomika, diagnosztika, mikrobiológia, biodiverzitás

Next-generation DNA sequencing: The technology that has revolutionised genetic research

The development of DNA sequencing technologies have had remarkable impact on genetic and other biological research over the past decades. Methodological improvements and increasing cost-effectiveness have made huge amounts of genetic information available. In this article, I review the major milestones in the development of DNA sequencing technologies, with particular focus on the emergence and widespread adoption of next-generation sequencing (NGS) methods. I briefly describe the features, advantages and limitations of first-, second- and third-generation approaches. In addition, I present the opportunities offered by NGS and its applications in medicine, microbiology and environmental research, furthermore the current challenges associated with these technologies and the prospects for their future development.

Keywords: genomics, diagnostics, microbiology, biodiversity

Irodalom

  1. Shendure J, Balasubramanian S et al. DNA sequencing at 40: past, present and future. Nature 2017;550:345-353.
  2. Nurk S, Koren S et al. The complete sequence of a human genome. Science 2022;376:44-53.
  3. Heather JM, Chain B. 2016. The sequence of sequencers: The history of sequencing DNA. Genomics 107: 1-8.
  4. Madigan MT, Bender KS et al. Brock Biology of Microorganisms (16th Ed.), Pearson Education, Harlow UK. 2021.
  5. Metzker ML. Sequencing technologies – the next generation. Nat Rev Genet 2010;11:31-46.
  6. Hu T, Chitnis N et al. Next-generation sequencing technologies: An overview. Hum Immunol 2021;82:801-811.
  7. Ki CS. Recent advances in the clinical application of next-generation sequencing. Pediatr Gastroenterol Hepatol Nutr 2021;24:1-6.
  8. Ghoreyshi N, Heidari R et al. Next-generation sequencing in cancer diagnosis and treatment: clinical applications and future directions. Discov Oncol 2025;16:578.
  9. Isaic A, Motofelea N et al. Next-generation sequencing: A review of its transformative impact on cancer diagnosis, treatment, and resistance management. Diagnostics 2025;15:2425.
  10. Wu S, Wang Y et al. Environmental DNA (eDNA) technology in biodiversity and ecosystem health research: advances and prospects. Ecol Evol 2026;16:e72891.
  11. Cardenas E, Tiedje JM. 2008. New tools for discovering and characterizing micro­bial diversity. Curr Opin Biotechnol 2008;19:544-549.
  12. Zhou Y, Liu M, et al. Recovering metagenome-assembled genomes from shotgun metagenomic sequencing data: Methods, applications, challenges, and opportunities. Microbiol Res 2022;260:127023.
  13. Liu S, Moon CD et al. Opportunities and challenges of using metagenomic data to bring uncultured microbes into cultivation. Microbiome 2022;10:76.
  14. Riesco R, Trujillo ME. Update on the proposed minimal standards for the use of genome data for the taxonomy of prokaryotes. Int J Syst Evol Microbiol 2024;74:006300.
  15. Hilt EE, Ferrieri P. Next generation and other sequencing technologies in diagnostic microbiology and infectious diseases. Genes 2022;13:1566.
  16. Farkas K, Williams RC et al. Harnessing the power of next-generation sequencing in wastewater-based epidemiology and global disease surveillance. Food Environ Virol 2025;17:5.

Az 5q-asszociált gerincvelői izomsorvadás (SMA) az SMN1 gén homozigóta deléciója vagy patogén variánsa miatt kialakuló, autoszomális recesszív öröklődésű betegség, amelyben az elülső szarvi alfa-motoneuronok szelektív degenerációja progresszív proximális izomgyengeséghez vezet. A cikk a Werdnig és Hoffmann által leírt entitástól az SMN1 gén 1995-ös azonosításáig ívelő kórtörténeti fejlődést tekinti át, majd a molekuláris patomechanizmus, az SMN2 kópiaszám módosító hatása és a természetes lefolyás ismeretében értékeli a nusinersen, az onasemnogen abeparvovek és a risdiplam jelentőségét. Továbbá értékeli az újszülöttkori szűrést és a preszimptomatikus kezelés prognosztikai hatását, a hosszú távú hatásosság nyitott kérdéseit, valamint az egyéb neuromuscularis betegségekre vonatkozó tanulságokat.

Kulcsszavak: gerincvelői izomsorvadás, SMN1, SMN2, génterápia, antiszensz oligonukleotid, újszülöttkori szűrés, neuromuscularis betegségek

The history of spinal muscular atrophy – New prospects for the treatment of neuromuscular disorders

5q-associated spinal muscular atrophy (SMA) is an autosomal recessive disorder caused by homozygous deletion or pathogenic variants of the SMN1 gene, in which selective degeneration of anterior horn alpha motor neurons leads to progressive proximal muscle weakness. This review traces the historical development from the entity described by Werdnig and Hoffmann to the identification of the SMN1 gene in 1995. In light of the molecular pathomechanism, the modifying effect of SMN2 copy number and the natural history of the disease, it evaluates the significance of nusinersen, onasemnogene abeparvovec and risdiplam. The author assess the prognostic impact of newborn screening and presymptomatic treatment, the open questions regarding long-term efficacy, and the lessons applicable to other neuromuscular disorders.

Keywords: spinal muscular atrophy, SMN1, SMN2, gene therapy, antisense oligonucleotide, newborn screening, neuromuscular diseases

Irodalom

1. Dubowitz V. Ramblings in the history of spinal muscular atrophy. Neuromuscul Disord. 2009;19(1):69-73.

2. Brzustowicz LM, Lehner T, Castilla LH, Penchaszadeh GK, Wilhelmsen KC, Daniels R, et al. Genetic mapping of chronic childhood-onset spinal muscular atrophy to chromosome 5q11.2-13.3. Nature. 1990;344(6266):540-1.

3. Melki J, Abdelhak S, Sheth P, Bachelot MF, Burlet P, Marcadet A, et al. Gene for chronic proximal spinal muscular atrophies maps to chromosome 5q. Nature. 1990;344(6268):767-8.

4. Lefebvre S, Burglen L, Reboullet S, Clermont O, Burlet P, Viollet L, et al. Identification and characterization of a spinal muscular atrophy-determining gene. Cell. 1995;80(1):155-65.

5. Finkel RS, Mercuri E, Darras BT, Connolly AM, Kuntz NL, Kirschner J, et al. Nusinersen versus Sham Control in Infantile-Onset Spinal Muscular Atrophy. N Engl J Med. 2017;377(18):1723-32.

6. Mendell JR, Al-Zaidy S, Shell R, Arnold WD, Rodino-Klapac LR, Prior TW, et al. Single-Dose Gene-Replacement Therapy for Spinal Muscular Atrophy. N Engl J Med. 2017;377(18):1713-22.

7. Mercuri E, Darras BT, Chiriboga CA, Day JW, Campbell C, Connolly AM, et al. Nusinersen versus Sham Control in Later-Onset Spinal Muscular Atrophy. N Engl J Med. 2018;378(7):625-35.

8. Baranello G, Darras BT, Day JW, Deconinck N, Klein A, Masson R, et al. Risdiplam in type 1 spinal muscular atrophy. New England Journal of Medicine. 2021;384(10):915-23.

9. Szabo L, Gergely A, Jakus R, Fogarasi A, Grosz Z, Molnar MJ, et al. Efficacy of nusinersen in type 1, 2 and 3 spinal muscular atrophy: Real world data from Hungarian patients. Eur J Paediatr Neuro. 2020;27:37-42.

10. Hagenacker T, Wurster CD, Gunther R, Schreiber-Katz O, Osmanovic A, Petri S, et al. Nusinersen in adults with 5q spinal muscular atrophy: a non-interventional, multicentre, observational cohort study. Lancet Neurol. 2020;19(4):317-25.

11. Pane M, Coratti G, Sansone VA, Messina S, Bruno C, Catteruccia M, et al. Nusinersen in type 1 spinal muscular atrophy: Twelve-month real-world data. Ann Neurol. 2019;86(3):443-51.

12. Mendell JR, Al-Zaidy SA, Lehman KJ, McColly M, Lowes LP, Alfano LN, et al. Five-Year Extension Results of the Phase 1 START Trial of Onasemnogene Abeparvovec in Spinal Muscular Atrophy. JAMA Neurol. 2021;78(7):834-41.

13. Day JW, Finkel RS, Chiriboga CA, Connolly AM, Crawford TO, Darras BT, et al. Onasemnogene abeparvovec gene therapy for symptomatic infantile-onset spinal muscular atrophy in patients with two copies of SMN2 (STR1VE): an open-label, single-arm, multicentre, phase 3 trial. Lancet Neurol. 2021;20(4):284-93.

14. McMillan HJ, Baranello G, Farrar MA, Zaidman CM, Moreno T, De Waele L, et al. Safety and efficacy of IV onasemnogene abeparvovec for pediatric patients with spinal muscular atrophy: the phase 3b SMART study. Neurology. 2025;104(2):e210268.

15. Weiß C, Ziegler A, Becker L-L, Johannsen J, Brennenstuhl H, Schreiber G, et al. Gene replacement therapy with onasemnogene abeparvovec in children with spinal muscular atrophy aged 24 months or younger and bodyweight up to 15 kg: an observational cohort study. The Lancet Child & Adolescent Health. 2022;6(1):17-27.

16. Weiß C, Becker L, Friese J, Blaschek A, Hahn A, Illsinger S. Efficacy and safety of gene therapy with onasemnogene abeparvovec in children with spinal muscular atrophy in the DA-CH-region: a population-based observational study. Lancet Reg. Health Eur. 2024; 47: 101092. 2024.

17. Servais L, Day JW, De Vivo DC, Kirschner J, Mercuri E, Muntoni F, et al. Real-world outcomes in patients with spinal muscular atrophy treated with onasemnogene abeparvovec monotherapy: findings from the RESTORE registry. Journal of Neuromuscular Diseases. 2024;11(2):425-42.

18. Saito K, Benguerba K, Tsuchida K, Yazawa K, Tsumiyama I, Kayama H, et al. Onasemnogene Abeparvovec in Patients With SMA: Interim Results of the RESTORE Registry in Japan. Annals of Clinical and Translational Neurology. 2026.

19. Weiss C, Ziegler A, Becker LL, Johannsen J, Brennenstuhl H, Schreiber G, et al. Gene replacement therapy with onasemnogene abeparvovec in children with spinal muscular atrophy aged 24 months or younger and bodyweight up to 15 kg: an observational cohort study. Lancet Child Adolesc Health. 2022;6(1):17-27.

20. Alkalmazási előírás [Available from: https://www.ema.europa.eu/en/documents/product-information/zolgensma-epar-product-information_hu.pdf.

21. Alkalmazási Előírás [Available from: https://www.ema.europa.eu/hu/documents/product-information/evrysdi-epar-product-information_hu.pdf.

22. Masson R, Boespflug-Tanguy O, Darras B, Day J, Deconinck N, Klein A, et al., editors. FIREFISH Parts 1 and 2: 24-Month Safety and Efficacy of Risdiplam in Type 1 SMA. European Journal of Neurology; 2021: WILEY.

23. Mazurkiewicz-Bełdzińska M, Servais L, Baranello G, Boespflug-Tanguy O, Day JW, Deconinck NP, et al. Efficacy and safety of risdiplam in patients with type 1 spinal muscular atrophy: a 3-year open-label extension of the two-part, phase 2 FIREFISH trial. The Lancet Child & Adolescent Health. 2026.

24. Mercuri E, Deconinck N, Mazzone ES, Nascimento A, Oskoui M, Saito K, et al. Safety and efficacy of once-daily risdiplam in type 2 and non-ambulant type 3 spinal muscular atrophy (SUNFISH part 2): a phase 3, double-blind, randomised, placebo-controlled trial. Lancet Neurol. 2022;21(1):42-52.

25. Walter MC, Weiler M, von Velsen O, Hüsing A, Baumann M, Bergner CG, et al. Real-World Outcomes of Risdiplam in 5q Spinal Muscular Atrophy Over 30 Months in Adolescents and Adults: A Multicentre, Prospective, Observational SMArtCARE Study. 2026.

26. Kokaliaris C, Evans R, Hawkins N, Mahajan A, Scott DA, Sutherland CS, et al. Long-term comparative efficacy and safety of risdiplam and nusinersen in children with type 1 spinal muscular atrophy. Advances in Therapy. 2024;41(6):2414-34.

27. Ribero VA, Daigl M, Martí Y, Gorni K, Evans R, Scott DA, et al. How does risdiplam compare with other treatments for types 1–3 spinal muscular atrophy: a systematic literature review and indirect treatment comparison. Journal of comparative effectiveness research. 2022;11(5):347-70.

28. Bischof M, Lorenzi M, Lee J, Druyts E, Balijepalli C, Dabbous O. Matching-adjusted indirect treatment comparison of onasemnogene abeparvovec and nusinersen for the treatment of symptomatic patients with spinal muscular atrophy type 1. Current Medical Research and Opinion. 2021;37(10):1719-30.

29. Jiang T, Youn B, Paradis AD, Beckerman R, Barnieh L, Johnson NB. A critical appraisal of matching-adjusted indirect comparisons in spinal muscular atrophy. Advances in Therapy. 2023;40(7):2985-3005.

30. Chiriboga CA, Bruno C, Duong T, Fischer D, Kirschner J, Mercuri E, et al. JEWELFISH: Safety, Pharmacodynamic and Exploratory Efficacy Data in Non-Naïve Patients with Spinal Muscular Atrophy (SMA) Receiving Treatment with Risdiplam (P15-5.004). AAN Enterprises; 2022.

31. Masson R, Proud C, Finkel R, Parsons J, Kuntz N, Foster R, et al. 180P Interim results from RESPOND: a study of nusinersen in children with spinal muscular atrophy (SMA) previously treated with onasemnogene abeparvovec (OA). Neuromuscular Disorders. 2024;43:104441.615.

32. Grimaldi L, Garcia-Uzquiano R, de la Banda MG-G, Oulhissane-Omar A, Tard C, Saugier-Veber P, et al. REGISTRE SMA FRANCE: A nationwide observational registry of patients with spinal muscular atrophy in France. Journal of Neuromuscular Diseases. 2025;12(6):793-803.

33. Finkel RS, Crawford TO, Mercuri E, Sumner CJ, Garcia Romero MdM, Day JW, et al. High-dose nusinersen for spinal muscular atrophy: a phase 3 randomized trial. Nature medicine. 2026;32(3):1095-104.

34. Proud CM, Vũ DC, Wilmshurst JM, Sanmaneechai O, Gulati S, Xiong H, et al. Intrathecal onasemnogene abeparvovec in treatment-naive patients with spinal muscular atrophy: a phase 3, randomized controlled trial. Nature Medicine. 2026;32(2):481-7.

35. Mishra NK, Mishra A. Spinal Muscular Atrophy (SMA): Treatment strategies, challenges and future prospects. Pharmacological Research-Reports. 2025;3:100031.

36. Finkel RS, Crawford TO, Darras BT, Brown T, Gueye M, Schroth M, et al. Advancing treatment of spinal muscular atrophy through inhibition of the myostatin signaling pathway. Expert review of neurotherapeutics. 2026;26(3):211-25.

37. Biohaven Provides Update on Taldefgrobep Alfa Development Program for Spinal Muscular Atrophy and Obesity [press release]. BioHaeven, 25/11/2024 2024.

38. Prat-Ortega G, Ensel S, Donadio S, Borda L, Boos A, Yadav P, et al. First-in-human study of epidural spinal cord stimulation in individuals with spinal muscular atrophy. Nature medicine. 2025;31(4):1246-56.

39. SMA C. State of SMA 2024 Report [Available from: https://www.curesma.org/wp-content/uploads/2025/04/State-of-SMA-Report2024_vWeb-4.pdf.

40. Aragon-Gawinska K, Mouraux C, Dangouloff T, Servais L. Spinal Muscular Atrophy Treatment in Patients Identified by Newborn Screening-A Systematic Review. Genes (Basel). 2023;14(7).

41. Crawford TO, Swoboda KJ, De Vivo DC, Bertini E, Hwu WL, Finkel RS, et al. Continued benefit of nusinersen initiated in the presymptomatic stage of spinal muscular atrophy: 5‐year update of the NURTURE study. Muscle & nerve. 2023;68(2):157-70.

42. Strauss K, editor Onasemnogene Abeparvovec in Presymptomatic Spinal Muscular Atrophy: SPR1NT Study Update in Children with Three Copies of SMN2. Abstract presented at the 2022 MDA Clinical & Scientific Conference; 2022.

43. Finkel RS, Servais L, Vlodavets D, Zanoteli E, Mazurkiewicz-Bełdzińska M, Jong Y-J, et al. Risdiplam in presymptomatic spinal muscular atrophy. New England Journal of Medicine. 2025;393(7):671-82.

44. Aragon-Gawinska K, Mouraux C, Dangouloff T, Servais L. Spinal muscular atrophy treatment in patients identified by newborn screening—a systematic review. Genes. 2023;14(7):1377.

45. Kölbel H, Kopka M, Modler L, Blaschek A, Schara-Schmidt U, Vill K, et al. Impaired neurodevelopment in children with 5q-SMA-2 years after newborn screening. Journal of Neuromuscular Diseases. 2024;11(1):143-51.

46. Vrscaj E, Dangouloff T, Osredkar D, Servais L, Group SNWS. Newborn screening programs for spinal muscular atrophy worldwide in 2023. J Neuromuscul Dis. 2024;11(6):1180-9.

47. Hegedus K, Lenart I, Xue A, Monostori PB, Barath A, Mikos B, et al. Results of the Hungarian Newborn Screening Pilot Program for Spinal Muscular Atrophy. Int J Neonatal Screen. 2025;11(2).

48. Monostori P, Szatmári I, Baráth Á, Bókay J, Csenki M, Galla Z, et al. Celebrating 50 Years of Nationwide Newborn Screening in Hungary—Review, Current Situation, and Future Directions. International Journal of Neonatal Screening. 2025;11(4):99.

BrAIN pályázat

Az elmúlt évtizedek legfontosabb radiogyógyszerészeti fejlődései, a tera­nosztikus készítmények Magyarországon is elérhetővé váltak az utóbbi években. A teranosztika lényege, hogy ugyanaz a hordozómolekula szolgál diagnosztikára és terápiára; a jelző izotóp eltérhet. A neuroendokrin tumorsejtek felszínén expresszálódó szomatosztatinreceptorok célpontot adnak a receptorszelektív ligan­du­moknak, ezért ugyanazon szoma­tosztatinanalóg alkalmazható képalkotásra és peptid receptor radionuklid terápiára. A Lutathera nevű készítmény – lutécium-177 izotóppal jelölt oxodotreotid molekula – bevezetése áttörést jelentett, mert receptorpozitív neuroendokrin tumorokban célzott sugárzással képes csökkenteni a prog­ressziót. A teranosztikus szemlélet prosztatadaganatos betegek körében is elterjedt. A prosztataspecifikus membrán antigént (PSMA) célzó radioligandok javítják a PET/CT‑alapú stádiummeghatározást, míg a PSMA-radioligand terápia előrehaladott esetekben szignifikánsan javította a túlélést. A Pluvicto nevű, 177Lu izotóppal jelölt PSMA‑ligandum ennek klinikai példája. Jelenleg is számos klinikai vizsgálat értékel új radiofarmakonokat, többek között alfa-emittereket, amelyek új indikációs lehetőséget és nagyobb terápiás hatékonyságot hozhatnak.

Kulcsszavak: radiofarmakon, teranosz­tika, peptid receptor radionuklid terápia, prosztataspecifikus membrán antigén

Theranostic innovations: Advances of radiopharmaceuticals in nuclear medicine

The most significant developments in radiopharmacy over recent decades – namely, theranostic agents – have also become available in Hungary in recent years. The essence of theranostics is that the same carrier molecule serves both diagnostic and therapeutic purposes; the tracer isotope may vary. Somatostatin receptors expressed on the surface of neuroendocrine tumour cells provide a target for receptor-selective ligands; therefore, the same somatostatin analogue can be used for imaging and for peptide receptor radionuclide therapy. The introduction of the preparation known as Lutathera – an oxodotreotide molecule labelled with the lutetium-177 isotope – represented a breakthrough, as it is capable of slowing progression in receptor-positive neuroendocrine tumours through targeted radiation. The theranostic approach has also become widespread amongst patients with prostate cancer. Radioligands targeting prostate-specific membrane antigen (PSMA) improve PET/CT-based staging, whilst PSMA radioligand therapy has significantly improved survival in advanced cases. Pluvicto, a PSMA ligand labelled with the 177Lu isotope, is a clinical example of this. Numerous clinical trials are currently evaluating new radiopharmaceuticals, including alpha-emitters, which may offer new indications and greater therapeutic efficacy.

Keywords: radiopharmaceutical, theranostics, peptide receptor radionuclide therapy, prostate-specific membrane antigen

Irodalom

  1. Szilvási István. Klinikai nukleáris medicina. 2020.
  2. Dr. Ritter Zsombor. Új radiofarmakonok szerepe a betegségek nyomon követésében és terápiájában. Pécs: 2025.
  3. Zsuzsanna B, Gábor S, István F, Annamária Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Nukleáris Medicina Intézet B, Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ S. Korszerű nukleáris medicina lehetőségek az onkológiában. 2024.
  4. Kane SM, Padda IS, Patel P, Davis DD. Technetium-99m. StatPearls [Internet]. Treasure Island: StatPearls Publishing; 2024.
  5. Emberi Erőforrások Minisztériuma-Egészségügyért Felelős Államtitkárság Egészségügyi Szakmai Kollégium. Egészségügyi szakmai irányelv – A pajzsmirigybetegségek radiojód kezeléséről [Internet]. Available from: https://kollegium.aeek.hu
  6. Garai I. Új diagnosztikus és terápiás lehetőségek a nukleáris medicinában a neuroendokrin daganatok terén • Novel Diagnostic and Treatment Possibilities in Nuclear Medicine in the Field of Neuroendocrine Tumors. Magyar Tudomány 2023;
  7. Belügyminisztérium-Egészségügyi Államtitkárság Egészségügyi Szakmai Kollégium. Egészségügyi szakmai irányelv- A neuroendokrin tumorok nukleáris medicina diagnosztikai és terápiás ellátásáról [Internet]. 2022. Available from: https://kollegium.aeek.hu
  8. Dr. Dabasi Gabriella. Peptid receptor radionuklid terápia neuroendokrin daganatokban. 2017.
  9. Borka Katalin. A gasztroenteropankreatikus neuroendokrin daganatok klinikopatológiája. 2018;
  10. Rindi G, Mete O, Uccella S, Basturk O, La Rosa S, Brosens LAA, et al. Overview of the 2022 WHO Classification of Neuroendocrine Neoplasms. Endocr Pathol 2022;33:115–54.
  11. Thomas M. O’Dorisio MD. Update in the Diagnosis & Management of Neuroendocrine Cancer. 2015.
  12. Reismann P, Kender Z, Dabasi G, Sréter L, Rácz K, Igaz P. Neuroendokrin daganatok szomatosztatinreceptor- endoradioterápiája: Hazai betegeken szerzett tapasztalatok. Orv Hetil2011;152:392–7.
  13. Forrer F, Uusijärvi H, Storch D, Maecke HR, Mueller-Brand J. Treatment with 177Lu-DOTATOC of patients with relapse of neuroendocrine tumors after treatment with 90Y-DOTATOC. J Nucl Med 2005;46:1310–6.
  14. Kasi PM, Maige CL, Shahjehan F, Rodgers JM, Aloszka DL, Ritter A, et al. A Care Process Model to Deliver 177Lu-Dotatate Peptide Receptor Radionuclide Therapy for Patients With Neuroendocrine Tumors. Front Oncol 2019;8.
  15. CHMP. Lutathera, INN-lutetium (177Lu) oxodotreotide. 2025.
  16. Bart Rose J, Chair V, Benson III AB, Berman Z, Blaszkowsky LS, Brock P, et al. NCCN Guidelines Version 3.2025 Neuroendocrine and Adrenal Tumors NCCN Guidelines Panel Disclosures [Internet]. 2025. Available from: https://www.nccn.org/home/member-
  17. Hope TA, Abbott A, Colucci K, Bushnell DL, Gardner L, Graham WS, et al. NANETS/SNMMI Procedure Standard for Somatostatin Receptor–Based Peptide Receptor Radionuclide Therapy with 177 Lu-DOTATATE. Journal of Nuclear Medicine 2019;60:937–43.
  18. Ritter Z, Oeltzschner G, Solnes LB, Liu G, Kamson DO. Diagnostic and Theranostic Opportunities in Neuro-Oncology. Advances in Oncology 2024;4:111–24.
  19. Strosberg J, El-Haddad G, Wolin E, Hendifar A, Yao J, Chasen B, et al. Phase 3 Trial of 177Lu-Dotatate for Midgut Neuroendocrine Tumors. N Engl J Med 2017;376:125–35.
  20. Strosberg JR, Caplin ME, Kunz PL, Ruszniewski PB, Bodei L, Hendifar A, et al. 177Lu-Dotatate plus long-acting octreotide versus highdose long-acting octreotide in patients with midgut neuroendocrine tumours (NETTER-1): final overall survival and long-term safety results from an open-label, randomised, controlled, phase 3 trial. Lancet Oncol 2021;22:1752–63.
  21. Singh S, Halperin D, Myrehaug S, Herrmann K, Pavel M, Kunz PL, et al. [177Lu]Lu-DOTA-TATE plus long-acting octreotide versus highdose long-acting octreotide for the treatment of newly diagnosed, advanced grade 2-3, well-differentiated, gastroenteropancreatic neuroendocrine tumours (NETTER-2): an open-label, randomised, phase 3 study. Lancet 2024;403:2807–17.
  22. Egészségügyi közlöny: A prosztatarák komplex diagnosztikájáról és ellátásáról. 2025.
  23. Magyarország- Rákügyi Országprofil 2025.
  24. Nagy Béla és mtsai. A prosztatarák laboratóriumi diagnosztikája: honnan hová tartunk?
  25. Parker C, Castro E, Fizazi K, Heidenreich A, Ost P, Procopio G, et al. Prostate cancer: ESMO Clinical Practice Guidelines for diagnosis, treatment and follow-up. Annals of Oncology 2020;31:1119–34.
  26. Garai Ildikó és mtsai. Teranosztikumok alkalmazása prosztatarákban.
  27. Küronya Zsófia et al. Országos Onkológiai Intézet. Primer staging részeként végzett PSMA PET/CT hatása a klinikai döntésre.
  28. Hofman MS, Lawrentschuk N, Francis RJ, Tang C, Vela I, Thomas P, et al. Prostate-specific membrane antigen PET-CT in patients with high-risk prostate cancer before curative-intent surgery or radiotherapy (proPSMA): a prospective, randomised, multicentre study. The Lancet 2020;395:1208–16.
  29. Spratt DE, An Y, Bitting R, Chapin B, Cheng HH, Cho SY, et al. NCCN Guidelines Version 3.2026 Prostate Cancer NCCN Guidelines Panel Disclosures [Internet]. 2025. Available from: www.nccn.org/home/
  30. Klinikai egészségügyi szakmai irányelv (002241). A Belügyminisztérium egészségügyi szakmai irányelve a prosztatarák komplex diagnosztikájáról és ellátásáról.
  31. European Association of Urology. EAU – EANM – ESTRO – ESUR – ISUP – SIOG Guidelines on Prostate Cancer. 2025;
  32. Heidegger I, Kesch C, Kretschmer A, Tsaur I, Ceci F, Valerio M, et al. Biomarkers to personalize treatment with 177Lu-PSMA-617 in men with metastatic castration-resistant prostate cancer – a state of the art review. Ther Adv Med Oncol 2022;14.

Nota bene

Reflexió

Révné dr. Sugár Ágnes már aranydiplomás, patikai gyógyszerész kérdése:

Olvastam Budai Marianna cikkét a székrekedés kezeléséről. Szeretném régóta tudni, ám ő sem ír róla, hogy mi a hatáskülönbség a macrogol 1500 és 4000 között? Helyettesíthetők-e egymással? Tudom, hogy a Dulcosoft a 4000-es változat, de az orvosok gyakran az 1500-as típust írják.

A macrogolok vagy polietilénglikolok gyógyszerészetben és terápiában való alkalmazását alapvetően meghatározza a moláris tömegük. A 3000 g/mol-nál nagyobb moláris tömegű macrogolok gyakorlatilag nem szívódnak fel a bélrendszerből és változatlan formában ürülnek a széklettel. Székrekedés kezelésében mutatott hatásosságuk és biztonságosságuk alátámasztott. Felmerül a kérdés, hogy ez az alacsonyabb moláris tömegű macrogolokra is érvényes-e.

Kulcsszavak: gyógyszerészeti segédanyag, hashajtó, macrogol, ozmotikus laxativum, polietilénglikol

Macrogol in pharmacy

Does molar mass matter?

The pharmaceutical and therapeutical application of Macrogols – or polyethylene glycols – is fundamentally determined by their molar mass. Macrogols with a molar mass exceeding 3000 g/mol are virtually unabsorbed from the gastrointestinal tract and are excreted unchanged in the feces. Their efficacy and safety in treating constipation are established. The question arises as to whether this also applies to Macrogols with lower molar masses.

Keywords: pharmaceutical excipient, laxative, Macrogol, osmotic laxative, polyethylene glycol

Irodalom

  1. https://en.wikipedia.org/wiki/Polyethylene_glycol; 2026.09.28.
  2. Bruusgaard-Mouritsen MA et al. Anaphylaxis to Excipients in Current Clinical Practice: Evaluation and Management. Immunology and Allergy Clinics of North America 2022;42:239-267.
  3. ogyei.gov.hu gyógyszerinformációk; 2026.09.28.
  4. Gennari CGM, Azari S, Casiraghi A and Musazzi UM (2026) Oral absorption of high molecular weight polyethylene glycols: mechanistic, safety and regulatory insights. Front. Drug Saf. Regul. 6:1851318. doi: 10.3389/fdsfr.2026.1851318
  5. https://www.dulcolax.com/hu-hu/termekek/dulcosoft-belsoleges-oldat; 2026.09.28.
  6. Corazziari ES. The macrogol revolution in the treatment of chronic constipation. A short history of laxatives. Front Pharmacol. 2025;16:1662224.

Beszélgetősarok

Hosszú, munkával teli évtizedek állnak mögötte, amelyek során szakmai tudásával és elhivatottságával meghatározó szerepet töltött be a magyar gyógyszeriparban. Beszélgetőpartnerünk, dr. Péter Imre gyógyszerészként végzett a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán, 1984-ben. A Richter Gedeon Gyógyszer­gyárban kezdte pályáját, ahol 1999-től a Richter minőségirányítási igazgatójaként dolgozott, biztosítva, hogy a vállalat termékei a legszigorúbb minőségi és biztonsági előírásoknak is megfeleljenek – olyan felelősség ez, amely közvetlenül érinti emberek egészségét és életét.

Gyógyszerészet-történet

A BCR:ABL molekuláris drivernek a felfedezése megalapozta a tirozinkináz-gátlók (TKI-k) kifejlesztését. A CML kezelésénél végleg leszámoltak a nem specifikus gyógyszerekkel. Helyüket a célzott terápiás hatóanyagokkal végzett, a precíziós onkológia új paradigmája vette át. Az imatinib-mezilát (STI571) 2001-ben Glivec® védjegyzett néven (USA-ban Gleevec®) néven szerezte meg első regisztrációját krónikus myeloid leukaemia (Chronic myeloid leukemia, CML) kezelésére, és ezzel a molekulárisan célzott, kismolekulás daganatellenes terápia prototípusává vált. A konstitutívan aktív BCR-ABL1 tirozinkináz szelektív gátlásával az imatinib egy korábban halálos kimenetelű malignus betegséget krónikus, kezelhető állapottá alakított: az IRIS vizsgálat hosszú távú utánkövetése szerint a 10 éves teljes túlélés körülbelül 83% volt [1, 2]. Sikere ösztönözte a második és harmadik generációs BCR:ABL1-gátlók kifejlesztését, és igazolta a kinázgátlás mint széles körben alkalmazható terápiás stratégia létjogosultságát, amelyet később a gastrointestinalis stromalis tumorokra (GIST) és más KIT/PDGFRA-vezérelt betegségekre is kiterjesztettek [3]. Ez a cikk áttekinti az imatinib farmakológiai alapjait, klinikai fejlesztését, hosszú távú kimeneteleit, rezisztenciamechanizmusait, kibővült indikációit, valamint negyedszázados alkalmazásának tágabb örökségét.

Kulcsszavak: krónikus myeloid leukaemia, tirozinkináz-gátló, targetált terápia, CML, TKI

25 years of imatinib, the first targeted therapy

The discovery of the BCR:ABL molecular driver laid the foundations for the development of tyrosine kinase inhibitors (TKIs). Non-specific drugs have been definitively phased out in the treatment of CML. They have been replaced by a new paradigm in precision oncology, based on targeted therapeutic agents. Imatinib mesylate (STI571) was first registered in 2001 under the trade name Glivec® (Gleevec® in the USA) for the treatment of chronic myeloid leukaemia (Chronic myeloid leukaemia, CML), thereby becoming the prototype of molecularly targeted, small-molecule anticancer therapy. By selectively inhibiting the constitutively active BCR-ABL1 tyrosine kinase, imatinib transformed a previously fatal malignant disease into a chronic, manageable condition: according to the long-term follow-up of the IRIS trial, the 10-year overall survival rate was approximately 83% [1, 2]. Its success insipred the development of second- and third-generation BCR:ABL1 inhibitors and validated kinase inhibition as a widely applicable therapeutic strategy, which was subsequently extended to gastrointestinal stromal tumours (GIST) and other KIT/PDGFRA-driven diseases [3]. This article reviews the pharmacological basis of imatinib, its clinical development, long-term outcomes, mechanisms of resistance, expanded indications, and the broader legacy of its quarter-century of use.

Keywords: chronic myeloid leukemia, tyrosine kinase inhibitors, targeted therapy, CML, TKI

Irodalom

  1. Hochhaus A, Larson RA, Guilhot F, et al. Long-Term Outcomes of Imatinib Treatment for Chronic Myeloid Leukemia. N Engl J Med. 2017;376(10):917-927.
  2. O’Brien SG, Guilhot F, Goldman JM, et al. International Randomized Study of Interferon versus STI571 (IRIS) 7-year follow-up. Blood. 2008;112.
  3. Cohen MH, Williams G, Johnson JR, et al. Approval summary for imatinib mesylate capsules in the treatment of chronic myelogenous leukemia. Clin Cancer Res. 2002;8(5):935-942.
  4. Druker BJ, Talpaz M, Resta DJ, et al. Efficacy and safety of a specific inhibitor of the BCR-ABL tyrosine kinase in chronic myeloid leukemia. N Engl J Med. 2001;344(14):1031-1037.
  5. Guilhot F, Chastang C, Michallet M, et al. Interferon alfa-2b combined with cytarabine versus interferon alone in chronic myelogenous leukemia. N Engl J Med. 1997;337(4):223-229.
  6. Van Etten RA. Mechanisms of transformation by the BCR-ABL oncogene: new perspectives in the post-imatinib era. Leuk Res. 2004;28(Suppl 1):S21-S28.
  7. Steinbach A, Clark SM, Clemmons AB. Bosutinib: a novel src/abl kinase inhibitor for chronic myelogenous leukemia. J Adv Pract Oncol. 2013 Nov;4(6):451-5. doi: 10.6004/jadpro.2013.4.6.8.
  8. Kantarjian HM, O’Brien S, Cortes JE, et al. Treatment of Philadelphia chromosome-positive, accelerated-phase chronic myelogenous leukemia with imatinib mesylate. Clin Cancer Res. 2002;8(7):2167-2176.
  9. Druker BJ. Gleevec effective as first-line therapy of CML: IRIS trial [ASCO presentation summary]. 38th Annual Meeting of ASCO.
  10. O’Brien SG, Guilhot F, Larson RA, et al. Imatinib compared with interferon and low-dose cytarabine for newly diagnosed chronic-phase chronic myeloid leukemia. N Engl J Med. 2003;348(11):994-1004.
  11. Hochhaus A, O’Brien SG, Guilhot F, Druker BJ, et al.: IRIS Investigators. Six-year follow-up of patients receiving imatinib for the first-line treatment of chronic myeloid leukemia. Leukemia. 2009 Jun;23(6):1054-61. doi: 10.1038/leu.2009.38.
  12. Deininger M, O’Brien SG, Guilhot F, et al.: IRIS 8-year follow up: sustained survival and low risk for progression or events in patients with newly diagnosed CML-CP treated with imatinib. Blood. 2009;114.
  13. Talpaz M, Silver RT, Druker BJ, et al. Imatinib induces durable hematologic and cytogenetic responses in patients with accelerated phase chronic myeloid leukemia. Blood. 2002;99(6):1928-1937.
  14. Hochhaus A, Druker B, Sawyers C, et al. Favorable long-term follow-up results over 6 years for response, survival, and safety with imatinib mesylate therapy in chronic-phase CML after failure of interferon-alfa treatment. Blood. 2008;111(3):1039-1043.
  15. Redaelli S, Mologni L, Rostagno R, Piazza R, Magistroni V, Ceccon M, Viltadi M, Flynn D, Gambacorti-Passerini C. Three novel patient-derived BCR/ABL mutants show different sensitivity to second and third generation tyrosine kinase inhibitors. Am J Hematol. 2012 Nov;87(11):E125-8..
  16. Roy L, Guilhot J, Krahnke T, et al. Survival advantage from imatinib compared with the combination interferon-alpha plus cytarabine in chronic-phase CML: historical comparison between two phase 3 trials. Blood. 2006;108(5):1478-1484.
  17. Rousselot P, Huguet F, Rea D, et al. Imatinib mesylate discontinuation in patients with chronic myelogenous leukemia in complete molecular remission for more than 2 years. Blood. 2007;109(1):58-60.
  18. Study protocol overview on cumulative imatinib exposure and treatment duration. ClinicalTrials.gov, Protocol NCT03578367.

Talán mindenki ismer olyan személyt, aki szegény sorból származik, de sok-sok munkával, kitartással és szorgalommal a maga erejéből országos ismeretségre tesz szert és szakmájának megbecsült tagja lesz. Majd ezt a sikert embertársai javára, a köz szolgálatára hasznosítja. Egy ilyen fiatalemberről szól ez a cikk.

Kulcsszavak: Kátai Gábor élete,, gyógy­szerészet-történet

Gábor Kátai physician, pharmacist was born 195 years ago

Perhaps everyone knows someone who comes from a humble background but who, through a great deal of hard work, perseverance and diligence, has, through their own efforts, gained national recognition and become a respected member of their profession. They then use this success for the benefit of their fellow human beings and in the service of the public. This article is about just such a young man.

Keywords: biography of Gábor Kátai, history of pharmacy

Irodalom

  1. S. Püski Anna: Kátai Gábor Krónikás Könyve. Néprajzi Tanulmányok. Debrecen, 1982.
  2. Orvosi Hetilap. Pest, 1857. 27-28. szám
  3. A Magyar Tudományos Akadémia értesítője. Budapest, 1877.
  4. Természettudományi Közlöny. Budapest, 1879.
  5. Vasárnapi Újság Budapest, 1878.10.

Irodalom

  1. Gyógyszerészet, 42, 293-4 (1998).,

  2. Gyógyszerészet, 45, 644 (2001).,

  3. Gyógyszerészet, 21, 75 (1977).,

  4. Gyógyszerészet, 45, 643 (2001).,

  5. Gyógyszerészet, 14, 145-8 (1973).